Tényleg veszélyeztetik az egyetemi autonómiát a kancellárok?

 

Akadémiai technokrata vagy élő adatbázis – válaszolta tömören a kancellár pozíciójának lényegét firtató kérdésünkre Domahidi Ákos, az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem kancellárja. Mivel az Andrássy nem állami egyetem, így nem vonatkozik rá a kancellári rendszer bevezetésének kötelezettsége, azonban – a német hagyományokból is merítve – az egyetemen alapítása óta létezik a kancellári pozíció.

 

A kancellár nem csak a gazdálkodásért, de rengeteg operatív területért felel a műszaki igazgatáson át az informatikai, vagy üzemeltetési feladatokig – magyarázta Domahidi Ákos, hozzátéve: jelenleg a magyar egyetemeken általában a főigazgatók látják el ezeket a feladatokat. Annyi lesz a változás, hogy a kancellár összefogja ezeket a vezetőket és megjeleníti a szempontjaikat az egyetem felső vezetésében: a jelenlegi rektorközpontú legszűkebb egyetemi vezetésbe ugyanis a funkcionális szükségleteket is szem előtt tartó kancellárt is beemeli a jogalkotó – összegezte az Andrássy Egyetem kancellárja.

 

Ahhoz, hogy ilyen sokrétű feladatokat el tudjon látni, mindenképpen technokratának kell lennie, de fontos különbség, hogy nem vállalati, hanem akadémiai közegben látja el a feladatát. Mivel a kancellár sem ért mindenhez, nagyon fontos a rektorral és a főigazgatókkal való együttműködés – fejtette ki a Mandiner kérdésére Domahidi. Azt is hangsúlyozta, hogy a felsőoktatási törvény is lehetővé teszi, hogy a kancellár a főigazgatókra delegálja a jogköreit: szerinte ezt minden bizonnyal meg is fogják majd tenni a kancellárok, hiszen egyedül képtelenek lennének ennyi feladatot felelősen és hatékonyan ellátni.

 

 

Az Andrássy Egyetemen tavaly konferenciát is tartottak a német kancellári rendszer tapasztalatairól. Ezt összegezve Domahidi Ákos elmondta: Németországban az egyetemi kancellárok szerepe hatalmas átalakuláson ment keresztül, aminek még nincs vége. Nagyjából harminc éve vezették be a rendszert, és kezdetben – az új magyar szabályozáshoz hasonlóan – az állam erős jelenléte volt megfigyelhető: a kancellárok kinevezéssel nyerték el a pozíciójukat, ma már viszont az egyetemi autonómia értelmében a szenátus választja meg őket, amit az illetékes tartományi miniszter csak jóváhagy. A magyar kancellárok tevékenységi köre egyébként a németekéhez nagyon hasonló lesz, az operatív működés szinte minden, pénzügyi vonzattal járó területére kiterjed, viszont ehhez a magyar kancellárok jóval szélesebb jogköröket kapnak – például vétójogot gazdasági kérdésekben.

 

Az Andrássy Egyetemen tehát nem a magyar felsőoktatási törvény által szabályozott kancellár tevékenykedik – mivel az egyetem ezt a rendszert nem is köteles bevezetni – hanem a német modell érvényesül. A vétójogát firtató kérdésre Domahidi Ákos azt felelte: „Nem tudom, nem volt sosem szükségem arra, hogy nézegessem, van-e vétójogom”. Az SZMSZ-ből aztán kiderült, hogy nincs. „Egyébként minden döntést konszenzussal hozunk, így tulajdonképpen gyakorlatilag szavazásra sincs szükség az egyetem vezetésében” – mondta Domahidi, aki azt javasolja a jövőbeli kancellároknak is, hogy legyenek együttműködők a rektorral és az egyetemi vezetéssel, mert „ez esszenciális” a siker szempontjából.

 

 

Az Andrássy egyetem egyébként egy olyan furcsa nem állami egyetem, amelynek államok (Magyarország, Ausztria és Németország), illetve tartományok (Baden-Württemberg és Bajorország) a fenntartói, akik paritásos alapon küldenek tagokat az egyetemet fenntartó közalapítvány kuratóriumába. Vagyis jelentős részben közpénzekből működik az Andrássy, ahogy más nem állami egyetemek is kapnak állami forrásokat, de közel sem annyit, mint az állami egyetemek. A jogalkotó azonban úgy döntött, hogy csak a magyar állam által fenntartott intézményeknél vezeti be a kancellári rendszert. A közpénzek aránya mellett tehát az állam kizárólagos fenntartói jelenléte különbözteti meg a kancellári rendszer bevezetésére kötelezett állami egyetemeket a nem államiaktól – összegezte Domahidi Ákos.

 

A kancellári rendszer gyakorlati működésével kapcsolatban Domahidi Ákos egy néhány évvel korábban készült empirikus tanulmányra hivatkozott, amely több mint kétszáz német egyetemi kancellár megkérdezésével készült. Eszerint a német kancellárok nagyobb része, több mint fele jogász végzettségű, és csak negyedrészük közgazdász, bár az utóbbi időben tendencia, hogy egyre inkább teret nyernek a szakmában a közgazdászok. Az változó, hogy hivatalnok-jellegű, határozatlan idejű munkaviszonyban dolgoznak vagy határozott időre foglalják el tisztségüket. Magyarországon egyértelműen hivatalnok-jellegű lesz a kancellári tisztség, ami legkésőbb a hatvanötödik év betöltéséig határozatlan időre szól.

 

Mindenesetre beszédes adat, hogy a német egyetemi kancellárok legnagyobb része magánvállalatoktól, a felsőoktatáson belülről vagy a közigazgatásból érkezett; de a németországi egyetemi kancellárok közt is vannak, akik minisztériumi háttérrel rendelkeznek, arányuk viszont viszonylag alacsony, 16 százalék.

 

 

A mostani német rendszerrel ellentétben a magyar állami egyetemeken a kancellárokat nem a szenátus fogja megszavazni, hanem a miniszterelnök nevezi ki őket, ráadásul az egyetemeknek még a pályázók kilétéről sincs tudomása, a pályázatok pedig az elbírálásig nem nyilvánosak. Így azt sem lehet tudni, hogy nálunk vajon hány kancellár érkezik majd a minisztériumok környékéről, mindenesetre a sajtóban több találgatás is megjelent arról, hogy Fideszhez közeli emberek pályáznak kancellári tisztségekre. Gál András Levente korábbi jó államért felelős kormánybiztos neve az ELTE lehetséges kancellárjaként került szóba, de megkeresésünkre Gál cáfolta, hogy pályázott volna a pozícióra.

 

A pályázók kilétével és a kinevezések időpontjával kapcsolatos érdeklődésünkre az Emberi Erőforrás Minisztérium Felsőoktatásért Felelős Államtitkárságától azt a választ kaptuk, hogy a döntés-előkészítői szakaszban nem áll módjukban tájékoztatást adni a pályázókról, a kancellárokat pedig várhatóan csak október végéig fogják kinevezni, a meghallgatások ugyanis csúsznak a nagy túljelentkezés miatt. A minisztérium tájékoztatása szerint 29 felsőoktatási intézménybe több mint 150 pályázó nyújtott be összesen 400 pályázatot. Tehát a túljelentkezés igen nagy, és sokan több helyre is pályáztak.

 

Azt is megkérdeztük a minisztériumban, hogy milyen eséllyel pályáznak a korábbi gazdasági főigazgatók – akiknek megbízatása a felsőoktatási törvény szerint a kancellár kinevezése után húsz nap múlva automatikusan megszűnik. Az EMMI részéről leszögezték: semmi sem zárja ki, hogy a korábbi gazdasági főigazgatók kancellári tisztségre pályázzanak, és mindenki azonos eséllyel indul, aki megfelel a pályázati feltételeknek.

 

Gazdasági főigazgatóként pályázik például a Debreceni Egyetem kancellári tisztségére Bács Zoltán, aki a kancellári rendszer bevezetéséről érdeklődésünkre azt mondta: „ez egy tény, amit a parlament határozott el, nekem ezt nem megítélni kell, hanem tudomásul venni. A pályázatom benyújtása azt is kifejezi, hogy az új rendszerben is szolgálni kívánom a felsőoktatást, ezen belül a Debreceni Egyetemet”. Hozzátette: a Debreceni Egyetem SZMSZ-e már az év eleje óta számos olyan feladatot adott a gazdasági főigazgatónak, ami az új szabályok értelmében a kancellár dolga lesz majd. Bács Zoltán szerint alaptalanok azok az aggodalmak, hogy az állam a kancellár kinevezésével beleavatkozna az egyetemi autonómiába. Mint mondta, a fenntartó szorosabb kapcsolatot tarthat fenn a kancellárral, de erre eddig is minden további nélkül módja volt.

 

 

 

Az egyetemi kancellároknak a hivatalba lépésük után egyik első dolguk az lesz, hogy körbenézzenek, hol és hogyan érdemes gyorsan rendet csinálni. A felsőoktatási törvény azt írja elő, hogy az új kancellároknak hatvan napon belül javaslatot kell tenniük a felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatának a módosítására, amit további húsz napon belül a szenátusnak is meg kell tárgyalnia. További hatvan napon belül a kancellárnak az intézményben fennálló vezetői megbízásokat is felül kell vizsgálnia: mivel az egyetem azon alkalmazottai fölött, akik nem oktatók, ő gyakorolja a munkáltatói jogokat, így a vezetői megbízások módosításáról vagy megszüntetéséről is saját hatáskörben dönthet.

 

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Felsőoktatásért Felelős Államtitkársága erre vonatkozó kérdésünkre leszögezte: az SZMSZ-módosítás nem feltétlenül von maga után elbocsátásokat, és azokban az intézményekben, ahol eddig is az ésszerű gazdálkodás figyelembe vételével történtek a kinevezések, a kancellárok a szervezeti struktúra további fenntartására is javaslatot tehetnek.

 

Általában, így az SZMSZ-módosításnál is egyetlen „sima” szavazata van a kancellárnak az egyetemi szenátusban, viszont a gazdasági működést érintő kérdésekben felügyeleti és egyetértési joga van a kancellárnak. A rektor az oktatók fizetését is csak a kancellár egyetértésével állapíthatja meg. A kancellár irányítja a vagyongazdálkodást és gyakorolja a tulajdonosi jogokat az egyetem részvételével működő társaságokban.

 

Arra a felvetésünkre, hogy a kancellári rendszer – szerencsésen vagy szerencsétlenül – szétválasztja az oktatást és az igazgatást, illetve a pénzügyeket, Bács Zoltán leszögezte: az egyetem tevékenységei nem válnak szét, hanem egymásra épülve kiegészítik a másikat. Domahidi Ákos, az Andrássy Egyetem kancellárja is hangsúlyozta, hogy minden tudományos, vagy oktatási feladatnak nyilván van pénzügyi, infrastrukturális vonatkozása, de azért alapvetően az a felállás, hogy a rektor felel az oktatásért, a kancellár pedig az ehhez szükséges feltételekért. Az Andrássyn ez abban is megnyilvánul, hogy a kancellár pénzügyi, személyzeti és igazgatási rektorhelyettesi rangban áll.

 

A kancellárok megjelenésével elvileg akár csökkenhet az egyetemi mutyizás, ami nagyon is jelenlévő probléma. Legutóbb a Corvinus gazdálkodása körül tárt fel jelentős hiányosságokat a KEHI, amelynek részletei júniusban kerültek nyilvánosságra: beruházásokról és kollégiumüzemeltetésről is rendkívül előnytelen szerződéseket kötött az egyetem, százmilliókat pedig úgy költöttek el, hogy megsértették a közbeszerzési szabályokat. Ráadásul az egyetem adóssága is egyre nőtt. Mindezek fényében valószínűnek tűnik, hogy például a Corvinusra érkező kancellárnak – bárki lesz is az – jó sok dolga lesz.

 

A Corvinus korábbi gazdasági főigazgatóját, Rózsás Pétert viszont az egyetemi vezetés kérésére menesztette Varga Mihály miniszter, miután már korábban rámutatott azokra a visszásságokra, amiket utóbb a KEHI is feltárt. Ő már gazdasági igazgatóként is miniszteri kinevezett volt a Corvinuson, a történet alapján azonban úgy tűnik, ez nem garantálta a jobb egyetemi gazdálkodást, sőt, végül őt rúgták ki. A bíróság első fokon jogellenesnek mondta ki Rózsás kirúgását, aki így a KEHI-jelentés által szakmailag, az ítélet által pedig jogilag is igazolva látja álláspontját.

 

Rózsás Péter a Mandinernek elmondta: a fentiek miatt pályázik is a Corvinus kancellári posztjára, hiszen a KEHI jelentése után most már tiszta a helyzet. Arra a kérdésre, hogy a történtek után együtt tud-e majd működni az egyetem vezetésével, azt válaszolta: ő eddig is próbált együttműködni, de ebben az egyetem vezetése nem volt partner, érkezése után például minimálisra szorították a jogköreit és megkérdezése nélkül helyettest neveztek ki mellé. Rózsás azt is megjegyezte: bár biztosan nem tudja, de úgy hallotta, hogy távozása óta az egyetem gazdálkodása sok tekintetben „visszafordult a korábbi rossz gyakorlatok felé”.

 

 

 

A kancellári rendszer bevezetését összességében üdvözli Rózsás Péter. Mint mondta, sok helyen ugyan a korábbi modell is jól működött, de más helyeken meg nem. „Nem akarok általánosítani, de a felsőoktatás rendszere sok tekintetben hasonlított korábbi szocialista önigazgató nagyvállalati modellre, ahol valódi tulajdonos nélkül a szerepek felcserélődnek, ahol az a fontos, hogy a főigazgató mindent aláírjon és bólogasson, ahol az egyes egyéni érdekeket a közösség érdekek fölé lehet helyezni. Ahol aztán leginkább a szervilizmus, kontraszelekció érvényesül kifelé és befelé egyaránt. Így aztán a valódi értékek és valódi információk háttérbe szorulnak és valós tiszta képet nyerni nehéz, akár kormányzati oldalról is. Hangsúlyozom, ez nem általános megállapítás, de sok helyen érvényes” – fejtette ki Rózsás Péter a Mandiner kérdésére.

 

 

Rózsás Péter szerint most Magyarországon előrelépést jelent a kancellári rendszer, a többi pedig az egyes embereken, a vezetőkön és a kormányzati szereplőkön is múlik, hogy hogyan élnek a lehetőséggel. Az egyetemi autonómiát féltő kritikákra úgy felelt: az egyetemi autonómiához hozzátartozik az oktatás és a tudományos kutatás szabadsága is, amelyekről „manapság kevesebb szó esik, pedig ezen a téren is lenne mit javítani”. Az autonómia és a kancellária viszont nem egymást kizáró fogalmak – összegezte.