Zsebpénz vagy vérdíj?

„Nyílt levél

Timotheus Höttges

a Deutsche Telekom AG elnöke

és

Christopher Mattheisen

a Magyar Telekom Nyrt. vezérigazgatója

részére

Tisztelt Elnök úr, tisztelt Vezérigazgató úr!

Tegnapelőtt egy, a Deutsche Telekom AG. portfóliójában szinte észre sem vehető, de még a Magyar Telekom Nyrt. cégcsoportjában sem túlságosan meghatározó leányvállalatnál, az Origo Média és Kommunikációs Szolgáltató Zrt.-nél történt egy személycsere: új főszerkesztő került a régi, bizonyos Sáling Gergő helyére. A vezetőváltás mögött a magyar közvélemény kormányzati nyomást tételez fel, miután az utóbbi időben az Origo.hu számos, a régi-új magyar kormánnyal és annak egyes kulcsfiguráival szemben erősen kritikus írást, tényfeltáró riportot közölt. Az Origo Média és Kommunikációs Szolgáltató Zrt. tegnapi közleményében ezt határozottan tagadta. Az Origo.hu szerkesztőségéből azóta jövő információk (főszerkesztő-helyettes felmondása, a szerkesztőségben uralkodó hangulat) viszont cáfolni látszanak ezt a hivatalos cáfolatot – de ennél sokkal inkább cáfolja a politikafüggetlen, önálló döntés tényét az, amit Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető leendő miniszter mai bizottsági meghallgatásán mondott. Szavai szerint:

»A kormány átfogó vidékfejlesztési informatikai fejlesztés tervez minden háztartásba a Deutsche Telekommal közösen 300 milliárd forint értékben, a korábban kötött stratégiai megállapodás értelmében.«

Tisztelt Elnök úr, tisztelt Vezérigazgató úr,

akkor most ennek a miniszteri nyilatkozatnak a tükrében fel kell tennünk a kérdést: ez a 300 milliárd forint, ez a körülbelül 1 milliárd euró most zsebpénz, vagy vérdíj?

Zsebpénz, abban az értelemben, hogy a Deutsche Telekom éves árbevétele 2013-ban 60,1 milliárd euró volt – az említett 1 milliárd ehhez képest valóban zsebpénz, különösen úgy, hogy ez az összeg (ez a megrendelés) nyilván nem egyetlen évben fog beérkezni a magyarországi leányvállalathoz – ráadásul a leányvállalatban, vagyis a Magyar Telekom Nyrt.-ben a Deutsche Telekom AG. (közvetetten, leányvállalatain keresztül) csupán 59,21%-ot birtokol. Így a teljes, Lázár által bejelentett üzletből nagyjából csupán egy 600 millió euró árbevétel utáni remélt nyereséggel kalkulálhat.

Ám más a helyzet, ha a Magyar Telekom Nyrt. várható bevételeit vizsgáljuk. 2013-ban ez összesen 637,5 milliárd forint volt – ehhez képest egy akár több évre elosztott 300 milliárdos többletbevétel igen tetemes megugrás. Ezért a »vérdíjért« már érdemes beáldozni némi információs szabadságot, gondolhatta a magyar menedzsment…

Egy vállalat menedzsmentjének természetesen joga van bármilyen, a munkajoggal összhangban lévő és véleménye szerint a cég érdekeit képviselő döntést meghozni, és az is valószínű, hogy egy kis súlyú leányvállalatnál történt személycsere »nem hallatszik az égig«, azaz a cégcsoport legfelső vezetéséig. Ám ez a cégcsoport-szinten szinte jelentéktelen leányvállalat üzemelteti az egyik magyarországi (még) kormányfüggetlen médiát, az Origo.hu-t: ami egy sokmilliárd eurós nemzetközi nagyvállalat szintjén »semmiség«, az bizony a mai Magyarországon fontos demokratikus fórum!

Manapság, amikor az egész európai közvélemény tud arról, ami demokratizmus terén Magyarországon folyik, egy ilyen személycsere, függetlenül annak tényleges okától, mindenképpen rossz üzenet Európa »demokratikus nagyhatalmának«, Németországnak egyik meghatározó nagyvállalata felől.

»Európai projektünk hitelessége attól függ, megfelelünk-e a saját magunk által felállított mércének« – írta még 2013. március 7-i keltezésű négy EU-s tagállam külügyminisztere José Manuel Barrosonak, az Európai Bizottság elnökének címzett levelében. A négy aláíró között ott szerepelt Guido Westerwelle akkori német külügyminiszter is – és bár ő azóta leköszönt e posztról, azonban arról nincs értesülésünk, hogy megváltozott volna Németország hivatalos hozzáállása az említett európai projekthez.

Tisztában vagyunk azzal, hogy egy állam hivatalosan képviselt elvei és az ország magánvállalatainak üzleti döntései még akkor sem fedik szükségképpen egymást, ha a nevezett magánvállalatban komoly állami tulajdonhányad van. Azonban az mégiscsak meglepő, ha egy olyan cég látszik engedni az információszabadságot korlátozni igyekvő hatalmi befolyásnak, amely cég éppenséggel az információszolgáltatást és annak technológiai infrastruktúráját tekinti fő tevékenységi körének. Még meglepőbb ez akkor, ha e cég egy olyan országban - Németországban - székel, amelyben az egész társadalom által alapvetően tekintett érték az információs és véleményszabadság - és amely ország jólétének, sikerességének és dinamizmusának alapját éppen a szabadság adja.

Tisztelt Elnök úr, tisztelt Vezérigazgató úr!

Ha nem létezne információszabadság, akkor ma nem léteznének azok a technológiák és szolgáltatások, amelyek a Deutsche Telekom AG. szinte teljes üzleti portfólióját jelentik – ezért kijelenthetjük, hogy ha nem létezik az információs szabadság, akkor a Deutsche Telekom sem létezhetne a mai formájában. Különösen igaz ez akkor, ha belegondolunk: az üzleti szférának nyújtott Deutsche Telekom-szolgáltatások piaca is csak addig teljesít jól, ameddig a szabadpiac jól teljesíthet és állami-hatalmi pressziók nélkül működhet. Semmi különbség nincs aközött, ha egy államhatalom az információszabadságot, vagy éppen vállalkozás és tulajdonlás szabadságát illetően gyakorol nyomást a szabadpiaci szereplőkre: mert ez a piac egységes és összefüggő - különösen ma, amikor oly gyakran maga az információ a piac legfontosabb tényezője és terméke!

Így függ össze egy-egy országon belül az információs és véleményszabadság esélye az üzleti vállalkozás sikerességének lehetőségével… Egy olyan vállalat, amely összességében nagyobb éves árbevételt termel, mint amekkora egy-egy közepes eu-s tagállam éves költségvetése, és amely vállalat meghatározó pozíciót tölt be az információáramlás piacán, már csupán a saját üzleti érdekeit követve is ellen kell álljon a piaci, jogi és információs szabadságot korlátozni akaró hatalmi ambícióknak. Nem csupán az európai projekt hitelessége múlik ezen, hanem az európai piacok működő- és fejlődőképessége is!

Ezúton kérjük, hogy a feni érveket legyenek szívesek eljövendő – esetlegesen az aktuális döntésüket korrigáló – lépéseik során kellő súllyal mérlegelni!”