Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Mindenki tudja, hogy mi történt. Nem lesz rá bizonyíték, valószínűleg soha. Zárt térben, kevés résztvevő előtt elsuttogott szavak: ahol érdekek vannak, ott szavak sem kellenek.
„Sokat gondolok a kollégák harcára most az Origónál. A rendszer automata üzenetet küldött mindig, amikor az aznapi címlapos megkezdte, majd befejezte a címlap frissítését, így mindig tudtuk, az aktuális ügyeletesek épp hol tartanak a munkában. Milyen az, amikor nincs más eszköz a kezedben, csak a sorok között tudsz üzenni? Azzal, hogy Sáling Gergő nevével hekkeled hajnalban a címlapot. Azzal, hogy bikkfanyelven fogalmazott cáfoló nyilatkozatot teszel közzé az esetleges politikai összefüggésekről. Azzal, hogy MTI-szerűen közvetítesz a főszerkesztő melletti szimpátiatüntetésről, amely az irodátok elől indul, és amin neked megtiltották a részvételt. Azzal, hogy közzéteszed a hírt, amely önmagában véve semmit sem jelent, de kontextusba helyezve mindent: »Lázár mindkét bizottsági meghallgatásban hangsúlyozta, hogy a miniszterelnökséghez tartozik annak a 300 milliárd forint értékű stratégiai megállapodásnak a felügyelete is, amit a Deutsche Telekommal kötött a kormány, és az a lényege, hogy széles sávú internetet akarnak biztosítani mindenhol az országban.« (…)
Mindenki tudja, hogy mi történt. Nem lesz rá bizonyíték, valószínűleg soha. Zárt térben, kevés résztvevő előtt elsuttogott szavak: ahol érdekek vannak, ott szavak sem kellenek. Árnyalt kommunikáció. Titoktartási szerződés. Felületes, propagandaszerű belső tájékoztatás a cég dolgozói számára. Egzisztenciális félelmek. Tizenkét év munkája. A szerkesztőség nem látja biztosítottnak a munka folytatását. Közben távozik a termék egyik alapítója, és leköszön Pethő András, az ügyet végigvivő oknyomozó újságíró is. »Az Origo hírek rovatának sok munkatársa és a két felelős szerkesztő is távozik a szerkesztőségből« – teszi hozzá a hírhez a szűkszavú közlemény az ország legnagyobb, legolvasottabb és legrégibb hírportálján. Riszpekt. Aztán ott a 444 és az Index példaértékű kiállása – az ügynek szól, de természetesen a mi szakmánk kicsi, mindenki ismer mindenkit, összefutnak a szálak. Most ők beszélnek az Origo helyett, ők – a legnagyobb versenytársak – lettek az Origo szája, amelyet betömtek.
Nem hiszem el, hogy megtörtént, megtörténhetett. Hogy 2014-ben, Magyarországon egy főszerkesztőnek azért kellett távoznia, mert az újságban megjelent egy cikksorozat, amely a bíróság elé vitte azt, hogyan szórt el egy fideszes politikus milliókat a közpénzből.”