Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Mindenki tudja, hogy mi történt. Nem lesz rá bizonyíték, valószínűleg soha. Zárt térben, kevés résztvevő előtt elsuttogott szavak: ahol érdekek vannak, ott szavak sem kellenek.
„Sokat gondolok a kollégák harcára most az Origónál. A rendszer automata üzenetet küldött mindig, amikor az aznapi címlapos megkezdte, majd befejezte a címlap frissítését, így mindig tudtuk, az aktuális ügyeletesek épp hol tartanak a munkában. Milyen az, amikor nincs más eszköz a kezedben, csak a sorok között tudsz üzenni? Azzal, hogy Sáling Gergő nevével hekkeled hajnalban a címlapot. Azzal, hogy bikkfanyelven fogalmazott cáfoló nyilatkozatot teszel közzé az esetleges politikai összefüggésekről. Azzal, hogy MTI-szerűen közvetítesz a főszerkesztő melletti szimpátiatüntetésről, amely az irodátok elől indul, és amin neked megtiltották a részvételt. Azzal, hogy közzéteszed a hírt, amely önmagában véve semmit sem jelent, de kontextusba helyezve mindent: »Lázár mindkét bizottsági meghallgatásban hangsúlyozta, hogy a miniszterelnökséghez tartozik annak a 300 milliárd forint értékű stratégiai megállapodásnak a felügyelete is, amit a Deutsche Telekommal kötött a kormány, és az a lényege, hogy széles sávú internetet akarnak biztosítani mindenhol az országban.« (…)
Mindenki tudja, hogy mi történt. Nem lesz rá bizonyíték, valószínűleg soha. Zárt térben, kevés résztvevő előtt elsuttogott szavak: ahol érdekek vannak, ott szavak sem kellenek. Árnyalt kommunikáció. Titoktartási szerződés. Felületes, propagandaszerű belső tájékoztatás a cég dolgozói számára. Egzisztenciális félelmek. Tizenkét év munkája. A szerkesztőség nem látja biztosítottnak a munka folytatását. Közben távozik a termék egyik alapítója, és leköszön Pethő András, az ügyet végigvivő oknyomozó újságíró is. »Az Origo hírek rovatának sok munkatársa és a két felelős szerkesztő is távozik a szerkesztőségből« – teszi hozzá a hírhez a szűkszavú közlemény az ország legnagyobb, legolvasottabb és legrégibb hírportálján. Riszpekt. Aztán ott a 444 és az Index példaértékű kiállása – az ügynek szól, de természetesen a mi szakmánk kicsi, mindenki ismer mindenkit, összefutnak a szálak. Most ők beszélnek az Origo helyett, ők – a legnagyobb versenytársak – lettek az Origo szája, amelyet betömtek.
Nem hiszem el, hogy megtörtént, megtörténhetett. Hogy 2014-ben, Magyarországon egy főszerkesztőnek azért kellett távoznia, mert az újságban megjelent egy cikksorozat, amely a bíróság elé vitte azt, hogyan szórt el egy fideszes politikus milliókat a közpénzből.”