Was ist los? – Németország béna kacsaként nézi a fejleményeket
Egy nagy német betli krónikája: így bukott meg a baloldali–liberális kormány. Kohán Mátyás írása.
Megszavazta a szerb parlament a kormánykoalíciót, amelyet a Szerb Haladó Párt, a Szerbiai Szocialista Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség alkot. A VMSZ nem kért és így nem is kapott miniszteri széket, a párt államtitkári szinten fog részt venni a kormány munkájában.
Ötórás vita után elfogadta a szerb parlament a Szerb Haladó Párt, a Szerbiai Szocialista Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség koalícióját. A kormányt A Szerb Haladó Párt elnöke, Aleksandar Vucic vezeti, aki azt ígérte, kabinetje a gazdaság helyzetének javítására és az európai integrációra helyezi majd a hangsúlyt. Elmondta, három fő feladat vár az új szerb kormányra: a gazdaság reformja, a magánszektor fejlesztése és a költségvetés helyzetének rendezése. Úgy fogalmazott: ehhez „fájdalmas” lépésekre, például a közszférában dolgozók béreinek csökkentésére is szükség lesz.
Vucic leszögezte, annak ellenére, hogy 19 tagú kabinetjében nem kapott helyet Koszovó-ügyi minisztérium, ez nem jelenti azt, hogy Belgrád elismerné Pristina függetlenségét, sőt a tárgyalásokat ezentúl személyesen ő fogja vezetni. Az új szerb kormány által a parlament előtt letett esküben az is szerepelt, hogy a tagok „kiállnak azért, hogy Koszovó a Szerb Köztársaság része maradjon”.
Az új szerb kormánynak a miniszterelnök mellett 16 tárcavezetője, illetve két tárca nélküli minisztere van, és a Szerb Haladó Párt, valamint a Szerbiai Szocialista Párt mellett párton kívüli szakemberek is helyet kaptak benne.
A Vajdasági Magyar Szövetség sem miniszteri, sem kormányalelnöki pozíciót nem kért a koalíciós tárgyalásokon, államtitkári szinten vesznek részt a Vucic-kabinet munkájában. Ezzel kapcsolatban Pásztor István, a VMSZ elnöke korábban kifejtette: kisebbségi, regionális pártként az a feladatuk, hogy a problémákra fókuszáljanak, nem pedig az, hogy a politizálás színterét országos szintre helyezzék át. Szerinte amennyiben tárcavezetői, kormányalelnöki vagy házelnöki pozíciókat kértek volna a haladó párttól, akkor a tárgyalások középpontjába nem a megoldandó problémák, hanem a funkciók kerültek volna.