Az MSZP volt országgyűlési képviselője könyvének megjelenése és a Simon Gábor-ügy apropóján beszélt a régi ügyeiről. Azt állítja, 2006-ban 50 millió forintot kapott egy nejlonzacskóban, hogy ne induljon a választásokon. Szerinte Gyurcsány Ferenc mindenről tudott a GYISM-ben, míg Mesterházy Attila partvonalra volt szorítva.
Zuschlag János volt MSZP-s képviselő, aki hamarosan megjelenő könyvében meséli el a Zuschlag-ügyet, a Napi Gazdaság pénteki számában megjelent interjúban azt állította, ötvenmillió forintot kapott a szocialista párttól, hogy 2006-ban lépjen vissza a képviselőjelöltségtől. A szabálytalanul felhasznált pályázati pénzek miatt hat évre ítélt, a börtönből tavaly szabadult egykori politikus azt is mondta, hogy nem ő, hanem ügyvédje fizetett kárenyhítésként ötvenmillió forintot büntetőügyében.
Zuschlag kijelentette, miután 2004-ben lemondott az országgyűlési képviselőségéről, majd 2006-ban képviselőjelöltnek választották a kiskunhalasi MSZP-ben, „rosszul lett a teljes pártvezetés, hiszen mindenki azt hitte, el fogok tűnni”. Állítása szerint megállapodott Lendvai Ildikó, Szekeres Imre és Szilvásy György vezető szocialista politikusokkal, hogy visszalép: „kaptam ötvenmillió forintot egy nejlonszatyorban (...) A pénz az MSZP-től jött, nyilván a központi széfből. A székházban adta át valamelyik titkárnő.” A Blikk megkérdezte az említett politikusokat, Lendvai, Szekeres és Szilvásy is tagadták, hogy ilyenről beszéltek volna Zuschlaggal, vagy pénzt adtak volna a visszalépéséért.
A Napi Gazdaság-interjúban Zuschlag János arról is beszélt, hogy a Gyurcsány Ferenc vezette Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztériumban volt olyan pályázat, amelynek nyernie kellett, és erről a miniszter is tudott. Gyurcsány „mindenről tudott, mindenbe beleszólt, mindent ő írt alá”, Mesterházy Attilát azonban államtitkárként is súlytalan szereplőnek látta, aki semmit nem tudott elintézni, és még a mobilhasználatát is korlátozta Gyurcsány.
Büntetőügyével kapcsolatban Zuschlag arról beszélt, hogy a per során kárenyhítésként visszatérített pénzt nem ő fizette be, hanem „jött az ügyvédem, és közölte, hogy letéti számlájáról kárenyhítés címén átutalt ötvenmillió forintot”. Mint mondta, ezt ő nem kérte volna a védelmét ellátó Bánáti Jánostól, a pénz szerinte az MSZP-székházban álló széfből származhatott, amit korábban ő is látott, és ami „tele volt pénzzel, volt benne vagy pár száz millió forint (...) fű alatti támogatásokra, zűrös ügyek elintézésre, a pártelnök költségeire, kampányokra”.
Zuschlag azt mondta, konkrét megszólalásának Simon Gábor ügye az oka. Megdöbbentőnek tartja, hogy „azok az MSZP-s pártvezetők, akik aggályoskodás nélkül bűnbakot csináltak belőlem, (...) még az én ügyem után is fülig sárosak”. Szerinte kizárt, hogy „Simon Gábor egyszemélyes buliban tudott volna megszerezni ennyi pénzt”.
Zuschlag János 2013. szeptember 18-án szabadult a kecskeméti börtönből, miután letöltötte hatéves büntetését. A Szegedi Ítélőtábla társtettesként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében és annak kísérletében részben tettesként, bűnsegédként, illetve felbujtóként, továbbá magánokirat-hamisítás vétségében, valamint felbujtóként elkövetett bűnpártolás vétségében mondta ki bűnösnek.
A 11 éves Dominikkal Magyar Péter és a Tisza parlamenti képviselőjévé választott Bódis Kriszta készített interjút tavaly decemberben. A fiú gyámja tett feljelentést.
Komjáthi Imre, Szanyi Tibor és Thürmer Gyula eltérően látják a magyar baloldal helyzetét, abban azonban egyetértenek: a korábbi politikai modell válságba került. A kérdés már nemcsak az, hogy ki vezeti a baloldalt, hanem az is, hogy mit jelent ma baloldalinak lenni.
Amiről ezen a világon sokan tudnak, az nagy valószínűséggel pusztulásra van ítélve. Annak vége. Győrffy Ákos írása.
A Gutenberg-galaxisnak nincs vége, sőt éppen a tiktokozó tizen- és huszonévesek adhatnak neki új lendületet. A Z generáció olvasási és kultúrafogyasztási szokásairól Kiss-Kozma Georginát, az MCC Ifjúságkutató Intézet igazgatóhelyettesét, a Szociológia Műhely kutatótanárát kérdeztük.
Az elviselhetetlen fájdalom már nemcsak a menstruációja alatt, hanem egy idő után a két ciklus között is kitartott.
A többi irreleváns.
Mintha csak Kapitány István inspirálta volna, az Európai Bizottság elrendelte az intézmény épületeiben a légkondik kikapcsolását – de csak az alsóbb beosztású kollégáknál.
Globalista, liberális „arctalan csőcselék” térítette el a közös, ingyenes és semleges tudástárat, amikor Larry Sanger meg akarta zabolázni őket, kitúrták az életművéből. De nem hagyja magát, és van is egy terve.
