Kedves Ferenc! Kedves Gábor! Most, hogy ez a rendszer megbukott, újra felajánlhatjátok a politikai jövőtöket a választási győzelemért!
„Ezzel szemben a közös listát kiharcoló Gyurcsány Ferenc és köre, bár megszerezte magának a biztosan ellenzéki szavazó körülbelül másfél milliós szavazói bázis bizalmát, de ennél a körnél kicsit nagyobban maximalizálta is az ellenzéki szavazó tábort. Csakhogy nem 2 millióra, hanem két és fél hárommillió szavazóra van szükség a kormányváltáshoz, ez pedig nem lesz meg a közös listáéval a fent írt okok miatt, ha csak:
Kedves Gyurcsány Ferenc, kedves Kuncze Gábor! Ti voltatok az egylistás rendszer leghangosabb képviselői, és mint a fenti idézetekből látható, saját politikai jövőtöket ajánlottátok be, ezért a rendszerért!
Kedves Ferenc! Kedves Gábor! Most, hogy ez a rendszer megbukott, újra felajánlhatjátok a politikai jövőtöket a választási győzelemért! Ha előre bejelentitek, hogy nem veszitek fel a mandátumotokat, higgyétek el százalékokat hozhattok az ellenzéki összefogásnak!
Ferenc, Gábor! Ezzel saját politikai becsületetek egy részét is vissza szerezhetitek! Végre vállalhatjátok tetteitek következményét, és valóban államférfiként hozzátehetek az ország jövőjének pozitív irányba való alakulásához! Sőt valóban változást hozhattok az ellenzéki térfélen, jöhetnek olyan egyelőre még nem sáros politikusok, mint Niedermüller Péter, vagy Sebián-Petrovszki László!
Ferenc, Gábor! Most ti tehetek a legtöbbet a kormányváltásért, az újabb kétharmad megakadályozásáért! Most nem a választási vereség kis hasznain való osztozkodásra van szükség, hanem a közös cél érdekében az egyéni haszonról való lemondásra! Húzzatok bele!”