Fellebbezett Gyurcsány Ferenc, de hiába – nem ússza meg Kövér László 14 milliós büntetését
Gyurcsány Ferenc tiszteletdíja négyhavi összegével megegyező mértékben, 14 138 736 forinttal csökkenhet.
A házelnök szerint a kommunizmus az emberek igazságeszméjét és igazságvágyát kihasználó terroristagondolat volt. Kövér László a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából rendezett megemlékezésen hangsúlyozta: nincs alku a kommunizmussal, de azokkal sem, akik mentegetik azt.
Nincs alku a kommunizmussal – hangoztatta az Országgyűlés elnöke a kommunista diktatúrák áldozataira emlékezve pénteken a főváros XXII. kerületében. Kövér László ünnepi beszédében kiemelte: „nincs alku egyetlen terrorrendszerrel sem, amely a társadalom átalakítása és kézben tartása céljából elfogadhatónak tartja a gyilkosságot mint eszközt, a kínzást és a fogva tartást mint módszert, az emberi méltóság megsértését”. A házelnök szerint újra és újra ki kell mondani, nincs alku azokkal sem, akik a kommunizmust mentegetik. Mentegetik, mert tevőleges szereplői, mert haszonélvezői voltak és részben még azok ma is – tette hozzá.
Kövér László azt mondta, azért emlékeznek most együtt, hogy „az arcokba taposó kommunista csizma múlt maradjon, és soha senki számára ne válhasson többé jövővé”. Emlékezni kell a kommunizmus által világszerte elpusztított százmillió életre, azokra, akiknek megnyomorították az életét, akiket „bestiális módon megkínoztak és éheztettek”, táborokba és börtönökbe zárták, és arra, hogy az emberiség kultúrája jóvátehetetlen károkat szenvedett.
A kommunizmus az emberek igazságeszméjét és igazságvágyát kihasználó „terroristagondolat volt” – állapította meg Kövér László –, a nyomor és a kizsákmányolás megszüntetését, a kollektív jólét, a szabadság és egyenlőség kiteljesítését ígérte. Ehhez képest még nagyobb nyomort, még nagyobb kizsákmányolást, rabságot és hazugságot teremtett a terror eszközeivel. Szólt arról is, hogy e napon a magyarságnak a kommunizmussal történt találkozásaira is emlékezni kell. „Miként alakította át negyven év alatt a magyar társadalmat, miként vette el múltját, jelenét, és miként nyomorította meg jövőjének egy beláthatatlanul nagy részét” – fogalmazott.
Kiemelte: a kommunista diktatúra áldozatai azok, akik bátran felvették a harcot a legnagyobb túlerő ellen a legreménytelenebb helyzetekben is „közös szabadságunkért”, azok, akik hitük, világnézetük vagy származásuk miatt tehetségük, vagyonuk, munkájuk okán szembekerültek a zsarnoksággal. Kitérve a nemzetközi vonatkozásokra is, rámutatott: hosszasan lehetne sorolni a kommunizmus áldozatait. Hosszasan idézhetnék a magyarság körében elpusztított és meggyötört sok százezer ember történetét, azokét, akiket elnyelt az Andrássy út 60., Recsk és a többi „lélektemető”. Azokét, akiktől az otthonukat, a vagyonukat, a földjüket rabolták el, akik ellenálltak, és akik semmi áron nem kerülhették el sorsukat, noha semmit sem tettek.
Az Országgyűlés fideszes elnöke úgy fogalmazott: egy társadalom erejének vagy erőtlenségének meghatározója mindenekelőtt a lelki élet színvonala, és csak másodsorban az iparé. „A piacgazdaság, sőt még az általános jólét sem lehet önmagában az emberi lét koronája” – fogalmazott, hozzátéve: a társadalmi viszonyok tisztasága fontosabb, mint a bőség. Kövér László szerint ha egy nemzet „lelkierői elapadnak”, nincs az a tökéletes társadalmi berendezkedés, nincs az az ipari fejlettség, amely megmentené a pusztulástól. A társadalom tiszta légkörét nem lehet a jog eszközeivel megteremteni – idézte Szolzsenyicint, aki maga is megjárta a kommunista gulág táborait.
„Ha tiszta légkört akarunk, ha valóban erős nemzet akarunk lenni – és egy nemzet csakis összetartozásában lehet erős –, és a 20. század után meg akarunk békélni a történelmünkkel, mindenekelőtt emlékeznünk kell” – fejtette ki Kövér László, hangsúlyozva: ismerni kell pontosan a múltat, „amelyről évtizedeken keresztül hazudtak nekünk”. Az Országgyűlés elnöke szerint az emlékezés közösséget teremt és erősít. „A múlt, amire emlékezünk, megerősíti az összetartozásunkat a jelenben, és képessé tesz arra, hogy a jövőt együtt alkossuk meg” – emelte ki, hozzátéve: emlékezni annyi, mint felelősséget vállalni egymásért. Kegyelet az áldozatoknak, tisztelet az emlékezőknek – zárta megemlékezését a házelnök.
Szabolcs Attila (Fidesz-KDNP), a XXII. kerület polgármestere úgy fogalmazott: a 20. században egymást követték azok az elnyomó, embertelen és gyilkos rendszerek, amelyek emberek millióinak életét vették el, családokat tettek tönkre, emberi sorsokat nyomorítottak meg. „Nincs jó gyilkos és rossz gyilkos” – mondta, hozzátéve: nem lehet különbséget tenni bűnök között, amikor mindegyiknek a célja valamilyen ideológia alapján mások elpusztítása, elnyomása, megalázása.
A megemlékezések után koszorúkat helyeztek el a résztvevők az ünnepségnek helyet adó kerületi 56-os emlékműnél. A program után Schmidt Máriának, a Terror Háza Múzeum főigazgatójának részvételével rendhagyó történelemórát tartottak.
Az Országgyűlés 2000. június 13-i döntésével február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította. 1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogellenesen, majd hurcolták el a Szovjetunióba a Független Kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Bélát.