Nincs alku a kommunizmussal – hangoztatta az Országgyűlés elnöke a kommunista diktatúrák áldozataira emlékezve pénteken a főváros XXII. kerületében. Kövér László ünnepi beszédében kiemelte: „nincs alku egyetlen terrorrendszerrel sem, amely a társadalom átalakítása és kézben tartása céljából elfogadhatónak tartja a gyilkosságot mint eszközt, a kínzást és a fogva tartást mint módszert, az emberi méltóság megsértését”. A házelnök szerint újra és újra ki kell mondani, nincs alku azokkal sem, akik a kommunizmust mentegetik. Mentegetik, mert tevőleges szereplői, mert haszonélvezői voltak és részben még azok ma is – tette hozzá.
Kövér László azt mondta, azért emlékeznek most együtt, hogy „az arcokba taposó kommunista csizma múlt maradjon, és soha senki számára ne válhasson többé jövővé”. Emlékezni kell a kommunizmus által világszerte elpusztított százmillió életre, azokra, akiknek megnyomorították az életét, akiket „bestiális módon megkínoztak és éheztettek”, táborokba és börtönökbe zárták, és arra, hogy az emberiség kultúrája jóvátehetetlen károkat szenvedett.
A kommunizmus az emberek igazságeszméjét és igazságvágyát kihasználó „terroristagondolat volt” – állapította meg Kövér László –, a nyomor és a kizsákmányolás megszüntetését, a kollektív jólét, a szabadság és egyenlőség kiteljesítését ígérte. Ehhez képest még nagyobb nyomort, még nagyobb kizsákmányolást, rabságot és hazugságot teremtett a terror eszközeivel. Szólt arról is, hogy e napon a magyarságnak a kommunizmussal történt találkozásaira is emlékezni kell. „Miként alakította át negyven év alatt a magyar társadalmat, miként vette el múltját, jelenét, és miként nyomorította meg jövőjének egy beláthatatlanul nagy részét” – fogalmazott.
Kiemelte: a kommunista diktatúra áldozatai azok, akik bátran felvették a harcot a legnagyobb túlerő ellen a legreménytelenebb helyzetekben is „közös szabadságunkért”, azok, akik hitük, világnézetük vagy származásuk miatt tehetségük, vagyonuk, munkájuk okán szembekerültek a zsarnoksággal. Kitérve a nemzetközi vonatkozásokra is, rámutatott: hosszasan lehetne sorolni a kommunizmus áldozatait. Hosszasan idézhetnék a magyarság körében elpusztított és meggyötört sok százezer ember történetét, azokét, akiket elnyelt az Andrássy út 60., Recsk és a többi „lélektemető”. Azokét, akiktől az otthonukat, a vagyonukat, a földjüket rabolták el, akik ellenálltak, és akik semmi áron nem kerülhették el sorsukat, noha semmit sem tettek.