Meddig tartson a közös Európa? Vita a kontinens jövőjéről

2013. október 31. 12:31

Észak és Dél, Kelet és Nyugat, nagyok és kicsik konfliktusáról is szó esett az Európa és az uniós integráció helyzetéről és jövőjéről folytatott vitán Schöpflin György fideszes néppárti EP-képviselő és John O'Sullivan brit publicista, író, Margaret Thatcher egykori tanácsadója között. A Central European Policy Centre budapesti vitáján térben is időben is bejártuk a zaklatott múltú kontinenst.

2013. október 31. 12:31
Rajcsányi Gellért
Rajcsányi Gellért

„– Miniszter úr, Britanniának az elmúlt minimum ötszáz évben ugyanaz volt a külpolitikai célja: megakadályozni Európa egységét. Ebből a célból a hollandokkal harcoltunk a spanyolok ellen, a németekkel a franciák ellen, a franciákkal és az olaszokkal a németek ellen, és a franciákkal a németek és az olaszok ellen. Ossz meg és uralkodj, ennyi. Miért kellene ezen változtatnunk, amikor annyira bevált? – Ez mind régi történelem, ugye? – Igen, és ez a mostani politikánk is. Meg kell törnünk az Európai Gazdasági Közösséget, tehát be kell lépnünk. Megpróbáltuk kívülről felbomlasztani, de ez nem működött. Most, hogy bent vagyunk, a németeket a franciák, a franciákat az olaszok, az olaszokat a hollandok ellen ugraszthatjuk. A Külügy nagyon élvezi a helyzetet: olyan mint a régi szép időkben.” 

Ezzel a Yes, Minister sorozatból való párbeszéddel vezette be a moderátor, Baranyi Márton a Schöpflin György fideszes néppárti EP-képviselő és John O' Sullivan, angol író, újságíró és szerkesztő, Margaret Thatcher brit miniszterelnök egykori tanácsadója vitáját Európa jelenéről és jövőjéről. A Nagy-Britanniában felnőtt és az ottani egyetemi körökben évtizedeket dolgozó Schöpflin és a világlátott O'Sullivan beszélgetése során ide-oda ugráltunk térben és időben, körbejárván az európai integráció forró kérdéseit.

Schöpflin négy Európája

„Négy Európát tudok megkülönböztetni, amelyek egymással versenyeznek” – kezdett bele elméletének kifejtésébe a munkássága során mindvégig leginkább európai kérdésekkel foglalkozó Schöpflin György. Szerinte van egy technokrata Európa. Ez a brüsszeli Bizottság, az európai szervezetek és az azokkal kapcsolatban lévő tudományos, üzleti, hivatali körök bürokratikus, valódi víziók és elképzelések nélküli hálózata. „Nincs valódi politikai koncepciójuk, és csekély a politikai legitimációjuk is” – mondta róluk az EP-képviselő. A második csoport az emberi jogok Európája. „Ez a baloldal Európája, az én gyerekkorom óta jelentősen átalakult baloldalé.” Az emberi jogokat mindenek fölé helyező körök szerint egyedül a liberális demokrácia elfogadható, bármilyen más elképzelés, például a kereszténydemokrácia már nem. „Ez egy ideológia-vezérelt csoportosulás, akiket valójában nem is nagyon érdekel a nép. Szerintük, aki a nép hangja felé nyitott, az populista.” Schöpflin úgy fogalmazott: őket az elmélet és nem a valóság érdekli. Átdefiniálnák a valóságot, és világképükből kizárják a széles tömegeket. „Szerintem a demokrácia a legszélesebb népességen alapszik, s akik ezt kizárják, azok nem demokratikusak.” Schöpflin György szerint a harmadik Európa az „anti-Európa”, a radikális jobboldal és baloldal, a populisták Európája, szélsőjobbtól az antiglobalista, piacellenes szélsőbalig. „Egy francia EP-képviselő azt mondta egyszer nekem: az extrémek találkoznak” – mondta Schöpflin, utalva arra, hogy a politikai paletta két szélső vége valójában igen gyakran összeér, és még az Európai Parlamentben is előfordul, hogy együtt szavaznak. Schöpflin elitellenes, Brüsszel-ellenes és bevándorlás-ellenes erőkként jellemezte őket.

A politikus végül az „egyenlőség Európája” nevet adta a negyedik csoportnak: „hozzám ez áll a legközelebb” – tette hozzá. E felfogás szerint az EU fontos, mint konfliktuskezelő rendszer, ami a világháború óta sok évtizedes békét hozott a kontinensnek. Ugyanakkor az Európai Unió jelenleg egyrészt akadozik, másrészt pedig egyre inkább bele akar avatkozni a tagállamok belső ügyeibe. „Ez egy különös kontinens, egyre több országgal és uniós tagállammal. Az európai integráció nem oldotta meg rosszul a '45 utáni feszültségeket, de egyre erősödnek a kelet-nyugati, észak-déli törésvonnalak, ahogy a nagy és kis tagállamok közötti nézeteltérések is sokasodnak.” Schöpflin szerint még mindig érződik a kelet-európai tagállamok másodrendűsége: „Amikor 2004-ben Brüsszelbe érkeztem, optimista voltam: kompország révbe ér, gondoltam. De még mindig junior tagnak tartanak minket, külsősöknek, komolytalanoknak. Kulturálisan még nem vagyunk integrálva.” Az EP-képviselő szerint a Süddeutsche Zeitung magyar EU-elnökség kezdetére időzített karikatúrája is ezt jelképezi, amikor szőrös ősemberként ábrázolta az elnökségre készülő Magyarországot.

O'Sullivan: extrém krízis az euróválság

John O'Sullivan rögtön a kelet-nyugati törésvonalaknál vette fel a fonalat: „Nyugaton még mindig sokan nem fogadják be, fogják fel a kommunizmus bűneit, nem hajlandóak elfogadni a teljes igazságot.” O'Sullivan szerint még mindig túl sok aktív politikus van abból az időből, amikor a kommunizmus bűneit nem volt illő erélyesen elítélni. Az angol publicista úgy vélekedett: a '89 után csatlakozott országokra valóban még mindig sokan junior tagokként gondolnak, s a fő tengely még mindig a francia-német páros. Igaz, Franciaország már kezd kicsúszni az eddigi pozíciójából. Az euró válságát „extrém krízisként” értékelte O'Sullivan. Szerinte az eurót csak erős nyomásgyakorlások árán fogadtatták el az egyes országok politikai elitjével, establishmentjével. „Nagy-Britanniában viszont – másokkal szemben – őszinte vita zajlott a kérdésről.” Úgy vélte: az euró nem volt mindenki számára megfelelő.
 
Magyarország kapcsán O'Sullivan úgy fogalmazott: Budapest valószínűleg végtelen ideig el fogja húzni az euróhoz való csatlakozást, mert soha nem lesznek ideálisak a csatlakozási körülmények. Az EU és az euró válságával kapcsolatban továbbra is szkeptikus O'Sullivan: „Vége van a válságnak? Nem. Most az optimisták úgy vélik, az Európai Központi Bank majd mindig beavatkozik, ha probléma van, és minden meg lesz oldva. De most is látható, hogy az euró rendszerében vannak olyanok, akik a mélyben ragadtak, recesszióval és magas munkanélküliséggel.” John O'Sullivan ugyan hisz a szabad, közös piacban, de szerinte meg kell erősíteni a nemzeti szuverenitást; és nem biztos, hogy mindenki bent fog maradni az eurózónában avagy az EU-ban.
 
Brüsszel mint Moszkva?
 
A Brüsszel-Moszkva párhuzam megalapozottságát firtató moderátori kérdésre Schöpflin György úgy reagált: „Mi a birodalom? Az EU nem hagyományos birodalom. Az EU egy posztmodern entitás, amelynek van szervezete, a hatalmát, normáit terjeszteni szeretné. Egy technokrata birodalomról van szó. Az EU-t a haladás eszméje (ami baloldali és keresztény eszme is) hajtja előre”. Schöpflin szerint az a kérdés, hogy a közös piacon túl mennyire hatoljon mélyre a közös jogszabályozás. John O'Sullivan erre úgy válaszolt: „A versengő államok és nem az egyforma szabályok Európáját kell megteremteni”. Európában vannak már majdnem teljesen lezárt viták, például a demokrácia hívei és a demokrácia ellenfelei között, melyben az előzőek nyertek. De vannak örök viták is, ilyen például a demokraták és a „posztdemokraták közötti vita, melyben az utóbbiak a többségi elvet figyelmen kívül hagyva újabb és újabb kisebbségek elképzeléseit szeretnék ráerőltetni a többségi társadalomra. „Ez egy lezáratlan vita.” 
 
Schöpflin György O'Sullivannak némileg ellentmondva azt állította: az államok szabad versengése Európában veszélyes, a gazdasági versengés hamar átcsaphat politikai konfliktusba. „Ezért van szükség az EU konfliktuskezelő mechanizmusaira.” Egyetért viszont a „posztdemokraták” kritikájával: „A multikultúra hívői nagyon fókuszáltan gondolkodnak: próbáld például liberális barátoddal megértetni a nyelvi kisebbségek problémáit.”
 
Mi lesz Németországgal?
 
És mi a helyzet a feltörekvő Németországgal és annak helyzetével a mai Európában? O'Sullivan egy angol sportriporter aranyköpését idézte egy elvesztett angol-német focimeccs kapcsán: „A németek elvertek minket kétszer a mi nemzeti játékunkban. De mi is elvertük őket kétszer is az ő nemzeti játékukban” – utalt a világháborúkra. Az angol publicista, Thatcher egykori tanácsadója emlékeztetett arra: még ma is élnek olyanok, akik harcoltak a világháborúban a németek ellen, és amíg ők élnek, félni fognak a német hatalomtól. De O'Sullivan szerint a németek identitása mára megváltozott, sőt, rendkívül sokszor megváltozott az identitásuk az elmúlt jó száz évben, a császári Németországtól a húszas évek dekadenciáján, a nácikon át a háború utáni „amerikaias” Nyugat-Németországig, majd az egységesülő Európa szellemi és gazdasági motorjaként funkcionáló, újra egységes Németországig. John O'Sullivan szerint a mai Németország mélyen demokratikus és pacifista ország, nem veszélyes Európára nézve. Azt is hozzátette: a csökkenő lakosságú Németországot pár évtized múlva Franciaország és Nagy-Britannia is meg fogja előzni. Schöpflin György szerint Németország átalakult 1945-ben, a háborút követő nulladik órában, amikor minden újrakezdődött a nácizmus romjain. Ugyanakkor ma tényleg létezik egy német hatalmi probléma: „Németország elkötelezett a demokrácia mellett, de mennyire tudja korlátozni önmagát? Úgy tűnik, kevésbé, mint 20-30 éve.” A németek tisztában vannak saját gazdasági erejükkel, de nem tudják, hogyan változtassák át azt politikai hatalommá, erővé. 
 
A vitában itt előkerült Kissinger klasszikus kérdése, miszerint kit hívjon fel, ha Európával akar beszélni. Most lehet hívni Európát, de nincs tiszta válasz. Schöpflin György szerint ma már válaszol Európa, de az csak egy hangrögzítő, ami azt mondja: „ha a német választ hallaná, nyomja meg az egyes gombot. Ha a franciát, nyomja meg a kettest, és így tovább”. A magyar EP-képviselő szerint nehéz látni azokat az eredményeket, amiket az EU külszolgálata ért el. John O'Sullivan szerint „a diplomácia fegyverek nélkül olyan, mint a zene hangszerek nélkül”. Az angol publicista Schöpflin Györggyel szemben nem hisz a külön európai védelmi politikában: „Már van egy NATO, létezik, sikeres, nem kell más” –szögezte le határozottan. O'Sullivan emlékeztetett az Egyesült Államok európai szerepére a világháborúban és az azt követő évtizedekben. „A háborúkat nem az EU oldotta meg, hanem Amerika, amely '45 óta európai hatalomnak is számít.” John O'Sullivan szerint az USA-t Európában kell tartani, mert nem tudjuk nélküle megoldani a kontinens biztonságát. „Az európai intézmények az USA által biztosított békén alapszanak” – szögezte le a vita végén O'Sullivan.

Összesen 47 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Brigadéros
2013. november 01. 13:24
"Meddig tartson a közös Európa?" Miért, tart még?!
berzsian56
2013. november 01. 09:23
Ja, igen.És, hogy mikor érjen véget? Szerintem hétfőn félnyolc előtt, mert utána jön a nagyfilm.
berzsian56
2013. november 01. 09:20
Ha az Egyesült Európa kerül előtérbe, abban a kis államoknak nem jut szerep, a hangunkat sem lehet majd hallani, nekünk csak a tudomásul vétel lesz leosztva. A Brüsszel vagy Moszkva pedig egy rossz kérdésfeltevés. Lassan kezdjük elfeledni, ha tetszik, ha nem ez itten Közép Európa, amit nem szerencsés egyik húskampóról a másikra akaszgatni. Nekünk az a történelmi szerep jutott, hogy egyszerre kell alkalmazkodni a kelet és a nyugat elvárásaihoz. Nem egy hálás feladat, de hát ez geopolitikai helyzetünkból adódik. Sokan ezért neveztek minket tévesen kompországnak, pedig a túlélésért egyszerre kell felvállalnunk a keletet és a nyugatot. Nekünk ez jutott.
Gregorius
2013. október 31. 19:01
Az "enklave" fekvésú balkáni országokat fel kell venni és integrálni kell, mert kintmaradásuk sokkal több veszéllyel jár, mintha tagokká, azaz valamennyire kontrolláltakká válnak. Utána le lehet állni.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!