The Guardian: Nagy bajban Európa két vezető hatalma
A brit lap szerint ha Párizs és Berlin képtelen komoly politikai döntéseket hozni erős kormányok hiányában, az Unió hónapokig vagy még tovább is mocsárban vergődhet.
Észak és Dél, Kelet és Nyugat, nagyok és kicsik konfliktusáról is szó esett az Európa és az uniós integráció helyzetéről és jövőjéről folytatott vitán Schöpflin György fideszes néppárti EP-képviselő és John O'Sullivan brit publicista, író, Margaret Thatcher egykori tanácsadója között. A Central European Policy Centre budapesti vitáján térben is időben is bejártuk a zaklatott múltú kontinenst.
„– Miniszter úr, Britanniának az elmúlt minimum ötszáz évben ugyanaz volt a külpolitikai célja: megakadályozni Európa egységét. Ebből a célból a hollandokkal harcoltunk a spanyolok ellen, a németekkel a franciák ellen, a franciákkal és az olaszokkal a németek ellen, és a franciákkal a németek és az olaszok ellen. Ossz meg és uralkodj, ennyi. Miért kellene ezen változtatnunk, amikor annyira bevált? – Ez mind régi történelem, ugye? – Igen, és ez a mostani politikánk is. Meg kell törnünk az Európai Gazdasági Közösséget, tehát be kell lépnünk. Megpróbáltuk kívülről felbomlasztani, de ez nem működött. Most, hogy bent vagyunk, a németeket a franciák, a franciákat az olaszok, az olaszokat a hollandok ellen ugraszthatjuk. A Külügy nagyon élvezi a helyzetet: olyan mint a régi szép időkben.”
Ezzel a Yes, Minister sorozatból való párbeszéddel vezette be a moderátor, Baranyi Márton a Schöpflin György fideszes néppárti EP-képviselő és John O' Sullivan, angol író, újságíró és szerkesztő, Margaret Thatcher brit miniszterelnök egykori tanácsadója vitáját Európa jelenéről és jövőjéről. A Nagy-Britanniában felnőtt és az ottani egyetemi körökben évtizedeket dolgozó Schöpflin és a világlátott O'Sullivan beszélgetése során ide-oda ugráltunk térben és időben, körbejárván az európai integráció forró kérdéseit.
Schöpflin négy Európája
„Négy Európát tudok megkülönböztetni, amelyek egymással versenyeznek” – kezdett bele elméletének kifejtésébe a munkássága során mindvégig leginkább európai kérdésekkel foglalkozó Schöpflin György. Szerinte van egy technokrata Európa. Ez a brüsszeli Bizottság, az európai szervezetek és az azokkal kapcsolatban lévő tudományos, üzleti, hivatali körök bürokratikus, valódi víziók és elképzelések nélküli hálózata. „Nincs valódi politikai koncepciójuk, és csekély a politikai legitimációjuk is” – mondta róluk az EP-képviselő. A második csoport az emberi jogok Európája. „Ez a baloldal Európája, az én gyerekkorom óta jelentősen átalakult baloldalé.” Az emberi jogokat mindenek fölé helyező körök szerint egyedül a liberális demokrácia elfogadható, bármilyen más elképzelés, például a kereszténydemokrácia már nem. „Ez egy ideológia-vezérelt csoportosulás, akiket valójában nem is nagyon érdekel a nép. Szerintük, aki a nép hangja felé nyitott, az populista.” Schöpflin úgy fogalmazott: őket az elmélet és nem a valóság érdekli. Átdefiniálnák a valóságot, és világképükből kizárják a széles tömegeket. „Szerintem a demokrácia a legszélesebb népességen alapszik, s akik ezt kizárják, azok nem demokratikusak.” Schöpflin György szerint a harmadik Európa az „anti-Európa”, a radikális jobboldal és baloldal, a populisták Európája, szélsőjobbtól az antiglobalista, piacellenes szélsőbalig. „Egy francia EP-képviselő azt mondta egyszer nekem: az extrémek találkoznak” – mondta Schöpflin, utalva arra, hogy a politikai paletta két szélső vége valójában igen gyakran összeér, és még az Európai Parlamentben is előfordul, hogy együtt szavaznak. Schöpflin elitellenes, Brüsszel-ellenes és bevándorlás-ellenes erőkként jellemezte őket.
A politikus végül az „egyenlőség Európája” nevet adta a negyedik csoportnak: „hozzám ez áll a legközelebb” – tette hozzá. E felfogás szerint az EU fontos, mint konfliktuskezelő rendszer, ami a világháború óta sok évtizedes békét hozott a kontinensnek. Ugyanakkor az Európai Unió jelenleg egyrészt akadozik, másrészt pedig egyre inkább bele akar avatkozni a tagállamok belső ügyeibe. „Ez egy különös kontinens, egyre több országgal és uniós tagállammal. Az európai integráció nem oldotta meg rosszul a '45 utáni feszültségeket, de egyre erősödnek a kelet-nyugati, észak-déli törésvonnalak, ahogy a nagy és kis tagállamok közötti nézeteltérések is sokasodnak.” Schöpflin szerint még mindig érződik a kelet-európai tagállamok másodrendűsége: „Amikor 2004-ben Brüsszelbe érkeztem, optimista voltam: kompország révbe ér, gondoltam. De még mindig junior tagnak tartanak minket, külsősöknek, komolytalanoknak. Kulturálisan még nem vagyunk integrálva.” Az EP-képviselő szerint a Süddeutsche Zeitung magyar EU-elnökség kezdetére időzített karikatúrája is ezt jelképezi, amikor szőrös ősemberként ábrázolta az elnökségre készülő Magyarországot.
O'Sullivan: extrém krízis az euróválság