Kiemelkedő cél a társadalomba visszailleszkedés elősegítése, az elítéltek hatékonyabb foglalkoztatása, oktatása, a szabadulás utáni jogkövető életmód kialakításának elősegítése, természetesen a fogva tartás biztonságának és rendjének fenntartása mellett - mutatott rá. Garamvölgyi László szerint a törvénytervezet teljes mértékben összhangban van a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács prevenciós stratégiájával, a társadalmi bűnmegelőzés alapvető céljaival. A szabályozással összefüggésben újdonságnak nevezte, hogy az elektronikus távfelügyeleti eszköz is helyet kap a szabadságvesztés végrehajtása során. Az őrzött területeken kívüli munkáltatás esetén az elektronikus távfelügyeleti eszközök alkalmazása a költségek mellett, a biztonsági kockázatot, valamint a személyi állomány leterheltségét is csökkenti - mondta.
A törvénytervezet erősen disztingvál, a társadalomra kevésbé veszélyes fogvatartottak - első bűntényesek, vagy gondatlan, például közlekedési bűncselekmények miatt elítéltek - külső kapcsolattartási szabályait is új alapokra helyezné és megváltoztatná az intézeten belüli mozgásukról rendelkező előírásokat is. Ugyancsak a kisebb súlyú, vétség miatt elítélteket kérelmükre a társadalmi kötődés programba helyeznék, aminek lényege, hogy a programban előkészítik a szabadulás utáni befogadó környezetet, segítik a korábbi munkahelyre történi visszahelyezését, továbbá elősegítenék a lakhatását. Ha a korábbi munkahelyre visszahelyezés nem lehetséges, akkor új munkahelyet derítenek fel a számára, vagy a közfoglalkoztatás keretében térhetne vissza a munka világába.
Azok az elítéltek, akiket első alkalommal ítélnek szabadságvesztésre és fogházban vagy börtönben töltik 5 évnél nem hosszabb büntetésüket, ha vállalják, a szabadulást megelőző fél évvel reintegrációs őrizetbe helyezhetők. Garamvölgyi szerint ez a szabadság teljes elvonását megszünteti, de mozgási szabadságát és tartózkodási helye szabad megválasztásának jogát korlátozza. A büntetés-végrehajtási bíró által kijelölt lakást az elítélt csak a határozatban megjelölt célból, különösen a mindennapi élet szokásos szükségleteinek biztosítása, munkavégzés vagy gyógykezelés céljából, meghatározott időben és útvonalon hagyhatja el.