Vámosszabadi és a tábor: menekült típusú találkozások

Amikor reggeli érkezésemkor bekanyarodok a vámosszabadi polgármesteri hivatal mellé, még éppen látom az induló járőrpárokat elhajtani. Ha most értem volna haza külföldről és nem olvastam volna a híreket, meg is lepődnék: Vámosszabadi nem éppen a bandaháborúkról vagy az elharapódzó színesfém-lopásokról ismert a környéken. A kis szigetközi település eddig két váltásban dolgozó körzeti megbízotton osztozkodott Vénekkel, Nagybajccsal, Kisbajccsal és Szőgyével. Mint később megtudom, többre nem is volt szükség a Mosoni-Duna és a Nagy-Duna által körülölelt vidéken: az öt településen mindösszesen két szabálysértést követtek el az elmúlt évben. A megerősített rendőri jelenlétre tehát nem az elharapózó bűnözés miatt van szükség.

 

***

 

„Csaba bácsi, láttad a Kisalföld.hu-t? Olvasd el, mert valami baj lesz itt” – így hallott először a menekülttáborról Réti Csaba, Vámosszabadi független polgármestere június 14-én este. A falu egyik lakója hívta fel telefonon. Az egyszeri polgár úgy képzeli ezt el: amikor a szakhatóság elkezdi érzékelni a hazánkba érkező menekültek meredeken növekvő számát (csak júniusig ugyanis hatszor-hétszer annyian jöttek, mint az előző évben összesen); elkezd gondolkozni egy újabb tábor nyitásán, mérlegel, majd még a döntés előtt egyeztet az esetlegesen érintett önkormányzat(ok) vezetőivel a kérdésről. Ehhez képest Vámosszabadi első embere is csak az újságból értesült arról, hogy a megyei közgyűlés ülésén a Bevándorlási- és Állampolgársági Hivatal területi képviselője bejelentette: nyílt menekülttábor nyílik a Vámosszabadi területén álló volt honvédségi laktanyában. Csak így, eldöntött kérdésként, mindenféle előzetes kommunikáció nélkül.

 

„Ez volt a legsúlyosabb körülmény, hogy nem volt információnk, senki ne csodálkozzon azon, hogy a lakosság így reagált” – mondja irodájában a polgármester. Az első hallásra sokak számára joggal riasztó hír hamar végigfutott a falu közösségén, amelyet alig két hónapja hozott igazán össze a dunai árvízhullám. Rögtön megindult a szervezkedés. „Még azon a hétvégén elkezdtünk aláírást gyűjteni. Akkor voltak a debreceni esetek, a verekedések, probléma Bicskén, Balassagyarmaton” – meséli Hordós Tamás, a civil összefogás egyik szervezője, aki öt éve él a faluban. Kilencszáz aláírás gyűlt össze azon a hétvégén, a következőn pedig már félpályás útlezárást tartottak a civilek  a 14-es főúton. A falu lakói hamar rájöttek, hogy a nyílt menekülttábor lakói nem a kis Vámosszabadira, hanem Győrbe fognak inkább bejárni a napi háromszori ingyenes buszjárattal, így a hónap végén két demonstrációt tartottak, hogy „felébresszék a győrieket”, ahogy Hordós Tamás fogalmazott. Azt is hozzáteszi, hogy ez egyelőre nem sikerült.

 

***

 

A menekülttábor épülete szürke panelház, rögtön az egykori szlovák határ mellett. Réti Csaba elmondása szerint a korábban honvédelmi, most belügyes kezelésben lévő, hosszú idők óta üresen álló épületet az önkormányzat évek óta próbálja megvásárolni, sikertelenül. Legutóbb idén tavasszal próbálkoztak: mivel a falunak nem volt hitele, amit a kormány átvállalhatott volna, kompenzációként kérték az épületet. A falu azonban szívesebben vásárolná meg az ingatlant, melynek értékét 80 millió forintra becsülik: ebben az esetben ugyanis tulajdonképpen bármit kezdhetnének vele.

 

Az autóból kiszállva egy családot és néhány afrikai fiatalembert látok az étkezősátor felé sétálni, a kaput biztonsági őrök vigyázzák. A nagyjából kétszáz fő befogadására képes épület három szintjén külön élnek egyedülálló férfiak, egyedülálló nők és családok, de mind együtt étkeznek az ideiglenes kék sátorban, ahová egy nagybajcsi halászcsárda szállítja az ételt. Az épület mellett áll egy étkező konyhával, de ez még nincs abban az állapotban, hogy használni tudják. Rohammunkában újítják fel, hogy az őszi lehűlésre már készen álljon.

 

A polgármester átmutat az út túloldalára, a Dunaszeg felé húzódó szántóföldekre. Ide települt volna egy pezsgőtabletta-üzem fejlesztési részleggel, de a menekülttábor miatt a cég felfüggesztette a beruházást, csakúgy, mint a Tolnay és Társa Bt. Összesen 140 jövőbeli munkahellyel lett szegényebb a falu. Az út tábor felőli oldalán Réti Csaba reményei szerint a közeljövőben felépül egy kisbolt, hogy emiatt se kelljen a tábor lakóinak a faluba járniuk.

 

 

Réti Csaba elköszön, én pedig a töltés felé tartó földúton indulok vissza a faluba. Az erdő szélén kis család sétál, korábban láttam őket a táborból kijönni. Apa, nagymama és két kislány. A kislányok vihogva szaladnak be az erdőbe, míg én bemutatkozok az apukának, akivel hamar komoly nyelvi akadályokba ütközünk: ő nem beszél angolul, én nem beszélek albánul. Annyit azért angol-német mutogatással elmagyaráz nekem, hogy le szeretne telepedni Magyarországon és hogy a gyerekek miatt jött el Koszovóból. Az ellátás szerinte nem rossz, a többi családdal pedig még nem akadt sok gond. „Africans. Problem” – mondja nekem, mielőtt elköszönök.

 

***

 

„Mi ez a sok fekete férfi az utcán?” – kérdezi egy ismerősöm Győrben. Meglepődök, hogy van, aki még nem hallott a menekülttáborról Győrben, de aztán eszembe jutnak Hordós Tamás szavai: „Győr még csak most fog felébredni”. A vámosszabadi lakosok jóslata ugyanis bevált, a tábor lakói első sorban nem a faluba, hanem Győrbe járnak ügyes-bajos dolgaikat elintézni. Facebookon szinte sport lett a táborlakók spottolása, a győri polgárok pedig megdöbbenten szembesültek a menekültekkel – a megyei könyvtárban.

 

Ide járnak ugyanis internetezni. A koszovói családapa szavaira rácáfolva írja a könyvtár egyik dolgozója Facebookon: „Hétfőn jelentek meg először, akkor még csak alig egy-ketten, tegnap már vagy 15-en, ma viszont már vagy 20-25 afrikai jött be hozzánk. Elsősorban internetezni jöttek. Ami számomra teljesen meglepő volt, hogy tudatos könyvtárhasználóknak tűnnek, tudják, hogy kell egy könyvtárban viselkedni. Nem zajonganak türelmesen kivárják a sorukat, nem zavarják a többi látogatót” – csodálkozik rá a könyvtáros munkatárs. 

 

***

 

Abban mindenki egyetért a környéken, hogy a menekülttábor nem ide való. Vámosszabadi lakói a Facebookon számolják vissza a napokat márciusig. A vegyes önkormányzati-civil delegáció ugyanis abban egyezett meg Pintér Sándorral, hogy jövő márciusban felülvizsgálják a menekülttábort, és ha a migrációs helyzet úgy alakul, be fogják zárni. A falubeliek beletörődtek ebbe a kompromisszumba, a korábban hallott radikális hangok többnyire elcsitultak.

 

Réti Csaba szerint sikerült kordában tartani az indulatokat: a győri tüntetésen is csak egy gárdamellényes fiatalemberrel találkozott, de amikor megkérték, hogy vegye le, minden további nélkül megtette. „Nem keressük a súrlódást, nem keressük a konfliktust, nem provokáljuk őket. Toleráns magatartást tanúsítunk, remélve hogy ezért cserébe mi is hasonlót kapunk és békés együttélés jöhet létre átmenetileg, amíg muszáj. Itt ugyanúgy ki fogják szolgálni őket egy vendéglátóhelyen, egy üzletben” – magyarázza a polgármester.