Schiffer András a témában azt fejtegette, hogy a kormány propagandájával ellentétben az elmúlt három év nem jelentett Magyarországon gazdaságpolitikai fordulatot a korábbi húsz év után. Nagy tévedésnek nevezte ugyanakkor, ha a függőség és az IMF között
„egyenlőségjelet teszünk”, mert szerinte inkább a torz magyar gazdasági szerkezet nem képes tartós növekedést eredményezni.
Meglátása szerint a függőség azt is jelenti Magyarország esetében, hogy a jelenlegi kormány konfliktusai miatt a nemzetközi tárgyalóasztaloknál, ahol az érdekeinket kellene érvényesíteni, nincs tárgyalási pozíciónk. Arra is kitért, hogy a „túlfejlett jóléti államot” úgy sikerült „visszavágni”, szerzett jogokat elvenni, hogy az egyéni és családi tragédiákhoz vezetett, mert sokan elveszítették a rokkantellátásból származó biztos jövedelmüket, vagyis a kormány „neoliberális megszorító politikát” hajtott végre.
Arra a vitavezetői kérdésre, hogy párttársához hasonlóan uzsorásnak tartja-e Csányi Sándort, Rogán Antal arról beszélt: nem egy személyre vonatkozik, hanem a magyar bankrendszer jelentős részére elmondható, hogy a devizahitelezéssel kapcsolatban „úgy viselkedett a magyar polgárokkal, mint egy jobbfajta uzsorás”. A bankok többsége alacsony kamatterhet és árfolyamkockázatot ígért, miközben a válságban csak növelték ügyfeleik terheit, a svájci kamatláb csökkentését azonban már nem követték.
A nagyobbik kormánypárt frakcióvezetője beszélt arról, hogy az utóbbi három évben a közfoglalkoztatási program szolgálja azt a célt, hogy az emberek inkább munkát kapjanak segély helyett. Igazságtalannak nevezte azt a korábbi lehetőséget, hogy negyvenéves emberek nyugdíjba mehettek, vagy hogy munkalehetőség helyett rokkantnyugdíjba menekültek. Azt mondta: az IMF sokkal drágább annál, mint ahogy a kamatterhei mutatják, mert mindenütt, ahol hitelt adott, a bérek és a nyugdíjak csökkentését és közszolgáltatók privatizációját követelte.