Mindenben az SZDSZ-nek volt igaza

2. A rendszerváltás hajnalán az SZDSZ fogalmazta meg legnagyobb szellemi átütőerővel a jelző nélküli piacgazdaság szükségességét. Akkor még a Fidesz is ezen az állásponton volt. Az antalli többség – német mintára – beíratta ugyan az Alkotmány preambulumába a „szociális piacgazdaság” kategóriáját, de ez a koncepció soha nem épült be szervesen a politika főáramába, a közvélemény szókészletébe. Az SZDSZ hangoztatta minden fórumon a minél gyorsabb privatizáció elkerülhetetlenségét, azt, hogy az állami vagyont pénzért kell eladni és nem ingyen szétosztogatni, s hogy a bevételből az államadósságot kell csökkenteni. A liberálisok – megint csak a Fidesszel együtt – kezdettő fogva elvi alapon ellenezték a múltbeli sérelmek és jogtalanságok olyan kárpótlását, amelynek terheit a mai adófizetők viselik, s mint később kiderült, véleményüket jórészt osztotta az Alkotmánybíróság is. A liberális gondolkodást képviselő közgazdászok voltak azok, akik már a 80-as évek közepétől az exportorientált gazdaságpolitika mellett kardoskodtak, és azt hangsúlyozták, hogy a nyersanyagszegény Magyarország esetében ez nem valósítható meg másképp, mint a multinacionális vállalatok világhálózatába való beintegrálódás útján. Ezt a nézetrendszert foglalta össze az 1989-es ún. Kék könyv, amely A rendszerváltás programja címet viselte.”