35 ezer hektárnyi területen áll a belvíz az Alföldön

Az alföldi árfoki gazdálkodás a táj természetes egymásba átfolyó tómedreivel működött kevés ráfordítással, elképesztő hozamokkal, kitermeléssel, mindezt drága gát - és öntözési rendszerek nélkül. 1. szint: Az alföldi folyók árfokain, a legalsó részen az árvíz kiömlött. A síkon végigfutva elterítette az iszapot, mint az egyiptomi Nílusnál. Ezért a természetes iszaptrágyázás és öntözés miatt a szántóföldek, kaszálók, legelők, gyümölcsösök termése extrém mennyiségű, minőségű lett (fekete föld). Emiatt az állatok, emberek egészségesebbek lettek. A víz a természetes lejtést követve a természetes gödrökbe, medrekbe folyt tovább. 2.szint: A legfölső tómederben pár naptól pár hónapig maradt a víz. Az éves vízjárás az iszapos földben egy évig is túlélni képes lápi halakat tonnaszám "termelte"a télire eltehető csigákkal együtt. Ártéri legeltetés, ártéri gyümölcsös, ártéri nemesfa gazdálkodás volt itt. Rövid életű köles, hüvelyesek termesztése lehetőség szerint. Folyt.

II. 3. szint: Középső szintű medrekben több évig is maradt víz. Itt speciális gazdálkodás zajlott. A természet biztosította a halat, szárnyasokat, rákot, télire eltehető csigát, betakarítható - és lisztnek alkalmas - sulymot, építőanyagnak nádat, bútornak vesszőt, háziipari termékekhez sást. Alacsony vízszintnél a bivalyok, a külföldön eladható szürkemarhák a nádat legelték. Kiszáradás után ártéri legeltetés zajlott minden csordaként hajtható állattal, általában háromszoros mennyiségű fű nőtt itt. 4. szint: Állandó tavak szintje. Itt állandó hal-szárnyas beszerzési lehetőséget adódott, az étkezési sulyommal; építési, tüzelési náddal; háziipari sással. A leírt rendszer az időjárási anomáliákat kiegyenlítette, eltartó képessége nem ingadozott, nem kellett vagyon szántóföldi, állattenyésztési beruházásokra; megbízható megélhetést és természeténél fogva nagyobb szabadságot adott. A földesúri terményadót ehhez igazították: sulyom, hal, csiga, nád, vessző- és sástermék, stb. Folyt.

III. Ezt a tájgazdálkodási rendszert erek, csatornák hálózata vette körül. Az első igazolt szegedi árvíz akkor történt, amikor a török kiűzése után a földbérlő Fuggerek beszántották a soknak és feleslegesnek ítélt csatornákat. Az árfokok betemetése is a gabonaszállító hajóvontatásoknak útban volt, és az időszakos folyóágként üzemelő holtágak is fölöslegnek ítéltettek. Azért, mert az óriásbirtokú gabonatermelés volt a korabeli kapitalizáció, tőkefelhalmozás egyik útja, minden öl földet akartak erre. Ez a helyi lakosság kiszolgáltatott napszámos szegénységének útja egyben. A másik tévedés a végleges Tisza-szabályozás volt, amelyet Vásárhelyi halála miatt a tájat nem ismerő külföldi mérnökök módosítva hajtottak végre a gabonaföld fétis szellemében. Átgondolva e rendszert, modernizált adaptációval ma is olcsón fenntarthatóan, hatékonyan, kiváló eredménnyel működne. De ahhoz a drágán fenntartható szántóföldi monokultúrás kapitalizáció nagyipari Fuggerlováról le kellene szállni.

nah mi a helyzet a végeken?