A Nemzeti Színház szakrális hely, melyet a jobboldali gondolat hozott létre – jelentette ki a Nemzeti Színház új igazgatója.
Ablonczy László, a Nemzeti Színház 1991 és 1999 közötti igazgatója a Püski Kiadó Nemzetközi, nemzeti, magyar című beszélgetéssorozatának első előadójaként a Testnevelési Egyetem aulájában a teátrum 1945 utáni időszakát idézte fel. Kitért Major Tamás tevékenységére, a társulat emblematikus tagjainak elüldözésére vagy öngyilkosságba kergetésére, végül a rendszerváltás utáni első évtizedre és a Kerényi Imrével folytatott vitákra.
Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház leendő igazgatója elmondta: egész délután szerződtetési tárgyalásokat folytatott abban a Nemzeti Színházban, ahol június 30-tól kezd el „igazán és végre” dolgozni; „abban színházban, ahová egész életemben készültem” – fogalmazott.
A rendező felidézte színházi pályájának kezdeteit, mikor 1993-ban Beregszászon létrehozták Kárpátalja első állandó társulatát, az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházat. „Gyönyörű időszaka volt a színházcsinálásnak” – emlékezett a kevés pénz ellenére hatalmas lelkesedéssel végzett munkára, mellyel elmondása szerint a közösséget kívánták szolgálni. Mint megjegyezte, ekkor még „szerette” a magyarországi színházi szakma, miután azonban az anyaországban is rendezni kezdett, elfordultak tőle, ahogy a kritikusok többsége később debreceni színigazgatói tevékenységéhez is ellenségesen viszonyult.
Vidnyánszky Attila szólt a „felvállaltan konzervatív, nemzeti gondolat mentén szerveződött” Magyar Teátrumi Társaság megalakulásának körülményeiről is, majd a szervezet által a szocialista kormány színházi törvénye ellen folytatott harcukról, amelyet a magyar színházi struktúra „csodája”, a társulati lét védelme érdekében folytattak. „Ahogy győzött a Fidesz-KDNP kormány, mi ezt a törvényt módosítottuk” – így jellemezte „első sikerüket”.
A színházi szakma kettéosztottsága nem szűnt meg, egymás mellett működik a Magyar Színházi Társaság és a Teátrumi Társaság. A szakma egy része szerint a Vidnyánszky Attila vezette Nemzeti Színházban nem szabad rendezni, a színművészeti egyetem pedig „nagyon határozott gondolatok és ideológiák” mentén folyamatosan politizál.
Vidnyánszky Attila hangsúlyozta: paradigmaváltás jön, melynek részeként egy igazi, nagy Nemzeti Színházat szeretnének létrehozni. „A Nemzeti egy templom, spirituális, szakrális hely, a nemzet lelkéből született” – fogalmazott a teátrum leendő vezetője, hozzátéve: a Nemzeti Színházat „a jobboldali gondolat építette és tartotta életben, a másik fajta gondolat láttuk, mit csinált belőle”. Mint Vidnyánszky Attila elmondta: elindultak a szerződtetései tárgyalások, a napok fogynak, és „egyre közelebb van július 1-je”.
Az áprilisi országgyűlési választás után sincs megállás: sorra jönnek az időközi voksolások, amelyek megmutathatják, átrendeződtek-e az erőviszonyok. Lesz, ahol már eldőlt a meccs, máshol izgalmas csaták jöhetnek a közelgő időközi önkormányzati választásokon.
John Feffer szerint a kontinens politikailag több irányba húz, de a választókat a „populista, nacionalista” erők tudják megszólítani.
Aggódtam már a Magyar Narancs operai botránykeltésre szakosodott munkatársáért.
Kedves Attila! Érdeklődéssel kérdezem mi is volt annyira nagyon sz’r az elmúlt 10 évben?
Kérdés, hogy van-e olyan állapotban a mi oldalunk, hogy megéri lemondani ezekről a hatalmi és gazdasági pozíciókról.
Egy ideig biztosan marad a védett üzemanyagár.
A Guardian által megszólaltatott elemzők szerint ugyan a magyar miniszterelnök vereséget szenvedett, de az európai patrióta erőket még nem sikerült megtörni – bár ők nagyon reménykednek ebben.
Az Európai Unió Bírósága döntött, többé nem védi törvény a magyar gyermekeket az LMBTQ-propaganda ellen. Próbálkozik-e jogorvoslati lehetőséggel a Tisza-kormány a gyermekvédelmi törvény ügyében?
Személyi sérülés szerencsére nem történt.
