L. Simon: Ne tartsuk fenn a kultúrharcot!

A Mi várható 2013-ban a kultúrában? című beszélgetés nyitányaként Vári György a kulturális intézmények szerepére kérdezett rá. „Tegyük rendbe a fogalmakat és arányokat” – kezdte L. Simon László. Az államtitkár elmondta: a magyar állam a tervek szerint 2013-ban 105 milliárdot fordíthat kultúrára, ez az összeg pedig több részre oszlik szét: 35 milliárddal gazdálkodhat majd a kulturális tárca, 11 milliárdot kap a Nemzeti Kulturális Alap, közel 7 milliárdot kap a Magyar Nemzeti Filmalap, de jut pénz még például az önkormányzati fenntartású színházaknak és a KIM-nek is. Az államtitkár bízik benne azonban, hogy ez az összeg több lesz, ahogy a tavalyi évben is plusz források jutottak például a Mátyás templom felújítására. L. Simon szerint ehhez érdemes mérni a sokat felemlegetett Magyar Művészeti Akadémia 2,5 milliárdos költségvetését, melynek jelentős része a tagság járadékaira megy. A 105 milliárd forinthoz nincsenek ráadásul hozzászámolva az önkormányzati szintű kiadások, ám az összeg az utolsó szocialista kormányhoz képest így is 10% növekedést jelent. Ráadásul, mint azt L. Simon kiemelte: nem a kulturális tárca nevezi ki a Műcsarnok igazgatóját, a két feladat elválik jogilag egymástól. Úgy fogalmazott: ne rágjuk ugyanazt a gittet, ne tartsuk fenn a kultúrharcot, hiszen lenne miről beszélni. Sokkal nagyobb horderejű változások is zajlottak a magyar kultúrában: többek között létrejött az összes megyei levéltárat is integráló Magyar Nemzeti Levéltár, 214 múzeumi egység került át az államtól az önkormányzatokhoz, egyesült a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria, valamint megszületett a múzeumi negyedről szóló kormányhatározat – érvelt.

Karácsony Gergely szerint a 105 milliárd forintos keret döntő része intézményfinanszírozási célokat szolgál, így kevés a kulturális kormányzat szabadon felhasználható kerete. L. Simon László válaszul kiemelte, hogy a normatív finanszírozás elve helyett a szakmai szempontú kerül előtérbe. Ezzel a megállapítással Karácsony is egyet értett, a Párbeszéd Magyarországért független országgyűlési képviselője elismerte, hogy „van egy pozitív elmozdulás” az államtitkárság büdzséjében, ettől függetlenül szerinte a kormány költségvetése már most, az év elején megbukott, a politika hozzáállása révén pedig a kultúra abszolút vesztes. A hatalmi játszadozások és az arrogancia jogosan verik ki a biztosítékot – jelentette ki. Hiába beszélünk nagy pénzekről, milliárdokról, amikor például a független színházi társulatok filléres megélhetési gondokkal küszködnek és kérdéses a fennmaradásuk – tette hozzá.

A beszélgetés harmadik résztvevője, Kerényi Imre Karácsony hozzászólásához annyit fűzött hozzá: az ellenzéki lét szörnyű, mert nincs elég információ és cselekvési tér. A rendező azonban bízik benne, hogy az MTA intézménye, az MMA kiforrja magát, és magához vonzza a baloldali gondolkodású embereket is. „Csatlakozni kell” – húzta alá. L. Simon László szerint azért nincs érdemi vita szakmai kérdésekről, mert „sok ember van, akik abból élnek, hogy itt áll a bál”. A Magyar Természettudományi Múzeum sorsáról szólva a kulturális államtitkár elmondta: felmerült, hogy az intézmény világszínvonalú gyűjteményét a múzeumi negyed-beruházás részeként megépülő Szabolcs utcai raktárbázison helyezzék el. A Nyugati pályaudvarhoz vezető sínek részleges lefedése esetén össze lehetne kötni a Fővárosi Állatkerttel ezt a bázist, és akár az MTTM közönségforgalmi része is átkerülhetne a Szabolcs utcába – erre a fejlesztésre azonban egyelőre nincsen forrás. Kerényi megerősítette: csak a nagyprojekteknek van értelme, akkorának, mint anno a Hősök terének megépítése. A turizmus Magyarországon kitörési pont, páratlan lehetősége van a kormánynak – szögezte le. L. Simon szerint a múzeumi negyed kialakítására olyan tervpályázatot kell majd kiírni, melynek során egy nagy ívű dolog jöhet létre, véleményt lehet formálni, nem utolsó sorban pedig a világ vezető építészei számára is vonzó kihívást jelenthet.

Vári György, a beszélgetés vezetője végül újra visszatért az intézményi kinevezések kérdéséhez: a Nemzeti Színházat hozta fel példának, ahol pályáztatás nélkül sem volt titok a következő főigazgató kiléte. Ha egy gyakorlat rossz, vajon érdemes szépíteni rajta, vagy inkább le kéne cserélni? L. Simon László szerint a rendszer megjavítása fontos szakpolitikai feladat. Számos külföldi modell elemzése után arra jutott azonban arra jutott, hogy mind a kinevezési, mind pedig a pályáztatási rendszernek meg kell maradnia valamilyen formában, erről pedig hétfőn nyilvános vitát rendeznek a parlamentben. Minden igazgatóváltás súlyos szakmai és politikai kérdéseket vet fel, erről pedig őszintén kell beszélni – hangsúlyozta a kulturális államtitkár, aki nem kívánja eltörölni a pályázati rendszert, de abban változtatna, hogy a fenntartó mellőzhetné a pályázat kiírását. Karácsony Gergely úgy vélte: a legnagyobb gond az, hogy a pályázatok nem nyilvánosak, csak azért születnek, hogy a döntések le legyenek papírozva. Széles körű társadalmi vita alakulhatna ki, hiszen a lényeg maga a pályázat: ki kell nyitni a vitát, nem pedig az asztalfióknak írni – állapította meg az ellenzéki politikus. L. Simon szerint az ilyen, demokratikus vezetői kiválasztó folyamat szép idea, ám az elvet nem lehet jogszabályba átültetni. Ettől függetlenül L. Simon a nyilvánosság pártján van, a távozását pedzegető kérdésre válaszolva pedig elmondta: államtitkárként hívták meg, és ebben a minőségében is vett részt a rendezvényen.