Az ellenzéki politikus – akinek több mint egyórás beszédét a 2500 meghívott több mint 20 alkalommal szakította meg tapssal – úgy fogalmazott: a cigányság és a magyarság együttélése válságban van. Felháborítónak nevezte, hogy azok követik el a „kirívóan közösségellenes cselekedeteket, akiket a közösség tart el verejtékével”. Kijelentette: „ha gyilkolsz, ha erőszakoskodsz, akkor az egész pereputtynak ugrott a segély apukám, ha cigány vagy, ha magyar”.
Vona Gábor beszélt arról is: a magyar termőföld védelme érdekében „elementáris erejű népi ellenállás kell”, és ehhez a Jobbik önmagában kevés. Éppen ezért létre kell hozni a Nemzeti Földvédő Kerekasztalt, amelyben Vona Gábor „kulcsszerepet” szán Ángyán József fideszes politikusnak, volt vidékfejlesztési államtitkárnak, aki „felé a Jobbik nevében baráti jobbot nyújt”. Szerinte „vis maior” helyzet van, ezért felszólította Ángyán Józsefet, hogy „vállalja fel a történelmi felelősséget”, és segítsen egyesíteni mindenkit, aki hajlandó tenni a magyar föld védelméért.
Bejelentette azt is: a nemzeti oldalnak szüksége lenne egy erős értelmiségre, de a magyar értelmiség „a pártok szirénhangjának behódolva történelmi árulást követett el”. Ezért életre hívja a Magyar Tavasz Mozgalmat, amely a „fiatal magyar értelmiség világszövetsége”, és amelybe minden diplomás vagy diploma előtt álló fiatalt vár, aki „felelősséget érez a hazája iránt”. Úgy fogalmazott: adni kell a fiataloknak lehetőséget, hogy az ország segítésére „felsorakozzanak”. Szerinte a mozgalomhoz csatlakozó fiataloknak - éljenek bárhol - tudniuk kell, hogy Magyarország bajban van, és szüksége van rájuk. Ezért „végezzék a dolgukat, de készüljenek, hogy amikor eljön az idő, kiszellőztethessék a liberalizmus rothadó bűzét”.
Vona Gábor szerint jelenleg az a legnagyobb probléma Magyarországon, hogy a gazdaság nem termel elég pénzt az állam vállalt feladatainak teljesítésére. Éppen ezért szerinte olyan gazdasági fordulatra van szükség, amely kellő számú tisztességes munkahelyet teremt, lehetőséget ad a vállalkozásoknak, és így kellő mennyiségű forrást termel az állam számára a feladatai ellátására.