Magyar Péter, az újságírók, meg a kínos emlékű Erzsi néni
Mit tenne kiélezett történelmi helyzetben? Jó lenne tudni. De még jobb lenne őt már elfelejteni.
Nem engedhetjük meg az uszító beszédet és erkölcsi kötelességünk kiállni azokért, akik a gyűlölettel teli szavak célpontjai – hangsúlyozta Martonyi János külügyminiszter azon a csütörtöki budapesti konferencián, amelyen a száz éve született Raoul Wallenberg és egykori segítőinek sorsáról beszéltek történészek.
Martonyi János emlékeztetett arra, hogy a második világháború után, a Rákosi-korszakban Wallenberg mellett a segítőinek sem jutott elismerés, hanem üldöztetés lett a sorsuk. „Ma szerencsésebb korban élünk, ahol könnyebb, kevésbé kockázatos jót tenni. Felelősségünk, hogy a világ ebbe az irányba haladjon tovább, és kiléphessen a 20. század árnyékából” – mondta. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke szintén az uszító szavak elleni fellépést hangsúlyozta. „Az embertelenséget már a szavaknál, már az első mondatnál, már az első szónál meg kell állítanunk” – jelentette ki.
Gereben Ágnes, a Szovjetunióval és utódállamaival foglalkozó történész arról beszélt, hogy a szovjet vezetés számára kellemetlen volt Wallenberg zsidómentő tevékenysége az 1930-as években állami szintre emelt antiszemitizmus miatt. A szovjetek által kivégzett lengyelországi zsidómentőkhöz hasonlóan Wallenberget is megvádolták a nácikkal való kapcsolattartással. Zinner Tibor történész a második világháború utáni évekről elmondta, hogy a moszkvai zsidóellenes politika Magyarországon burkoltan jelent meg. Miközben a zsidóság ellen is törvénytelen pereket folytattak le, a kommunista pártból kiszorították a cionista mozgalom tagjait.
Szita Szabolcs történész, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója korabeli fotókkal és dokumentumokkal mutatta be Wallenberg segítőinek sorsát, akik közül többeket internáltak, elkobozták vagyonukat, és volt, aki külföldre menekült a meghurcoltatások miatt. Kónyáné Kutrucz Katalin, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgató-helyettese a rendszerváltozás előtti dokumentumokkal mutatta be, hogy a magyar titkosszolgálatok nyilvántartották a Raoul Wallenberggel kapcsolatos információkat és ellenségesen tekintettek a rá emlékezőkre.
Szabó Tamás, a Wallenberggel együtt dolgozó Szabó Károly embermentő fia elmondta, hogy apját meghurcolták a Rákosi-korszakban, később pedig az általa megmentettek segítettek neki abban, hogy munkája legyen a börtönévek után. Az 1912. augusztus 4-én született Raoul Wallenberg 1944-ben a budapesti svéd nagykövetség titkáraként több ezer ember életét mentette meg. A Vörös Hadsereg 1945 januárjában letartóztatta, a további sorsa bizonytalan, ahogy halálának időpontja is.