A Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint 1956-ban a magyar nemzet megmaradása volt a tét, az emberhez méltó élet biztosítása volt a cél és a nemzet önbecsülése forgott kockán.
1956-ban a magyar nemzet megmaradása volt a tét, az emberhez méltó élet biztosítása volt a cél, és a nemzet önbecsülése forgott kockán, ezért nem számított a túlerő – mondta a Terror Háza Múzeum főigazgatója a XVIII. kerületi 1956-os emlékmű vasárnapi avatóján. Schmidt Mária szerint 1956-ban nem lehetett realistának lenni, mert az a biztos pusztuláshoz, az önfeladáshoz vezetett volna. Hangoztatta, a magyarok szabadság nélkül nem tudnak élni, és a történelemben akárhányszor is fosztották meg attól, előbb-utóbb mindig visszaszerezték; ha kellett harcoltak, ha kellett meghaltak érte.
A 11 éves Dominikkal Magyar Péter és a Tisza parlamenti képviselőjévé választott Bódis Kriszta készített interjút tavaly decemberben. A fiú gyámja tett feljelentést.
A Rákóczi-szabadságharc nyolc éven át tartott. Nyolc év hősiesség, harc és szenvedés. De mi vezetett oda, hogy a fiatal Rákóczi Ferenc 1703-ban az élére állt?
A forradalom dinamikus társadalmi szereplői azok a fiatalok, akik egységesen álltak fel az öreg és ocsmány rendszerrel szemben.
A forradalmi – mai nevén „rendszerváltó” – elitnek is színre lépnek a Robespierre-jei, Saint-Just-jei, Marat-i, Dantonjai. Más néven: Leninjei, Sztálinjai, Trockijai, Buharinjai.
Nem terveznek, nem építenek jövőképet; a pillanat azonnali előnyeit és ingeráradatát akarják learatni.
Az anyjától elszakítva, a császár foglyaként nevelkedett és még arról is I. Lipót döntött, hová utazzon tanulmányútra az ifjú Rákóczi.
Az igazság, a tények itt már fabatkát sem érnek. Bilincses vágóképek kellenek Magyar Péternek – a neoávéhá meg intézkedik.
A kórházak tele vannak sérültekkel.
