Nem az elmúlt két évben, hanem az 1990-es évek óta szűkül folyamatosan az újságírók mozgástere – mondta a Mérték konferenciáján a mai magyar sajtószabadságról Bodoky Tamás oknyomozó újságíró. Gerényi Gábor szintén leszögezte: nem az új médiatörvénnyel kezdődtek a problémák.
A Mérték Médiaelemző Műhely és a CivilMédia egy éves működésének és tevékenységének lezárásaként nemzetközi zárókonferenciát szervezett november 15-16-án. A magyar médiarendszer Európában – civil és európai elvárások a médiapolitika alakításában címmel a szakma prominens képviselői vitatkoztak a Műhely kutatási eredményeivel kapcsolatban.
Az elő nap délutáni szekciójában a magyar sajtószabadság mai helyzetét elemezték az újságírók, a médiavállalkozások és a közönség szempontjából. A Mérték célja ezzel kettős volt: az új médiatörvény hatásainak, valamint a gazdasági, politikai nyomásgyakorlás mértékének felmérése – ismertette a nem reprezentatív kutatást Navratil Szonja. A jogász-szociológus elmondta: egy komplex, átfogó képet akartak adni a témában.
A kutatásból kiderült: egy tízes skálán a médiamenedzserek szerint 5,4, az újságírók szerint 4,8 a sajtószabadság mai magyar helyzete. A lakosság úgy véli: a sajtószabadság 4,6-os értéket ér el. A Medián felmérésének eredményeiből az is kiderült: a lakosság elsősorban saját pártpreferenciája alapján ítélkezett a sajtószabadság helyzetéről.
A felmérés során megkérdezett újságírók és médiamenedzserek szerint a sajtószabadsághoz elengedhetetlen, hogy a sajtó politikai befolyástól mentesen is képes legyen működni. Emellett fontos kritériumként szerepelt, hogy a médiahatóság ne kizárólag politikai pártok jelöltjeiből álljon. Arra a kérdésre, hogy nagyon erős-e a politikai és gazdasági nyomás a médiumokon, a szakma képviselőinek mintegy 40 százaléka válaszolt igennel. Navratil megjegyezte: Magyarországon közvetetten, és elsősorban gazdasági eszközökön keresztül valósul meg ez a nyomásgyakorlás. A politikusok közvetlen megjelenése emellett eltörpül.
Hogy érte-e hátrány az újságírót politikai vagy gazdasági információk közléséért, a válaszadók több mint fele igennel felelt. Ebből következően a kutatás alapján az is bebizonyosodott: sok tabutéma, vagyis elhallgatott esemény akad a magyar közéletben a megkérdezettek szerint. Hann Endre erről később azt közölte: nagyon magas azok aránya, akik valamiféle összeesküvést sejtenek, és ehhez a politikai bizalmatlanság is hozzájárul, pártpreferenciától függetlenül.
A médiatörvény hatásait vizsgálva a Mérték arra jutott: a média szereplői szerint a szabályozás nem javított a média helyzetén, sőt, sokkal inkább rontotta azt. A lakosság kevésbé volt borúlátó a kérdésben.
„Egyik adat sem lepett meg; ez a felmérés nemcsak az elmúlt egy-két év tükre, hanem több évtizedé” – reagált az elhangzottakra Gerényi Gábor. Véleménye szerint ma az újságírók munkájára a legnagyobb fenyegetést az jelenti, hogy tevékenységük bizonyos esetekben börtönbüntetéssel sújtható, hiszen a felfüggesztett börtön inkább tönkretesz egy életet, mint a pénzbüntetés. Hozzátette: ez ellen senki nem lépett fel eddig határozottan.
Gerényi szintén nagy problémaként említette az internetes kommentek ügyét. „Volt egy világos felelősségi rendszer, 2009-től azonban másfajta ítéleteket kezdett hozni a bíróság, mint korábban” – említette; leszögezve: ennek semmi köze a médiatörvényhez. Utóbbiról annyit mondott a téma kapcsán: felróható, hogy a törvényalkotók a kérdést legutóbb sem tisztázták.
Bodoky Tamás szintén leszögezte: nem lehet a médiatörvény rovására írni a sajtószabadság rossz, vagy rossznak vélt helyzetét. „Nem az elmúlt két évben szűkült be a mozgástér, hanem a ’90-es évek óta folyamatosan szűkül” – mondta, majd aláhúzta: inkább gazdasági jellegű a korlát.
Hann Endre szerint a tárgyaltnál alaposabb kutatásra lenne szükség a témában. Polyák Gábor később megígérte: lehetőségeikhez mérten a jövőben pontosítani fogják az adatokat. Navratil hozzátette: a következő év munkája, hogy a szakmát jobban átfogó kutatásokat összevessék.
Sajtószabadság ukrán módra. Az indoklás szerint a magyar oldalak álhíreket terjesztettek az ukránok „terrorista tevékenységéről”, gúnyolták Ukrajna támogatását és kritizálták a szankciós politikát.
Kereken két évszázada, 1825. szeptember 11-én – közel másfél évtizeddel a megelőzőt követően – hívta össze újfent I. Ferenc király az országgyűlést Pozsonyban, amely elindította hazánk legnagyobb társadalmi átalakulását.
A pártvezér országjárása is csúfos kudarc volt.
Az AI Summit 2025 második napján világossá vált: a mesterséges intelligencia már nemcsak iparágakat, hanem a hadseregek működését is alapjaiban alakítja át. Autonóm drónok, szenzorokkal felszerelt katonák és valós idejű döntéstámogató rendszerek mutatták meg, hogyan formálja át a digitális korszak a biztonságpolitikát és a hadviselést.
Már a baloldali elemzők is egyre gyakrabban beszélnek a Fidesz erősödéséről és a Tisza Párt problémáiról.
Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője azt is elárulta a Rapid Extrában, hogy mi lesz jövőre a meghatározó a választói döntésekben.
Belegondolni is szörnyű, mi történhetett volna még a Mandiner riporterével.
Nemcsak belpolitikailag, de a nemzetközi porondon is kínos helyzetbe kerültek a liberálisok.
