Először is a rakpartok lefedése nem új keletű elképzelés, Bojár Iván Andrásék már évek óta szorgalmazták a budai és a pesti oldallal kapcsolatban is. A beavatkozás ellen azonban több érv is szól. Ezek közül a legfontosabb, hogy a budapesti dunai látkép a UNESCO világörökség részét képezi, ezért bármilyen, a látványt meghatározóan befolyásoló átépítés esetén a szervezet jóváhagyását is meg kell szerezni, különben EU-s pénzről ne is álmodjunk. Ez nem lesz egyszerű, a cím elnyerésekor aláírtuk, hogy mindent el fogunk követni a meglévő értékek védelme, eredeti állapotukban való megőrzése és folyamatos látogathatóságuk biztosítása érdekében. A másik ellenérv praktikus jellegű: a felső rakpart kiszélesítése az alsó rakpart fölé önmagában nem oldja meg a gyalogos–autós problémát, hiszen akkor a felső szinten sétálhatnak majd az emberek, a mellettük megmaradó (igaz, jelentéktelenebb) autósforgalom mellett, miközben alattuk tovább zajlik az alsó rakparti forgalom. Ha lezárják az alsó rakpartot a Duna felől, ha nem, a szén-dioxid elvezetésről még mindig gondoskodni kell. Ez a kép nem éppen sétálásra csábító. A harmadik probléma, hogy a tanulmány javaslataival szemben kétségtelenül a legdrágább megoldás.”