Nem adják ki Zentait

A Szu elleni háborút én nem venném külön a II. vh-tól. Abba meg a Szu önként és dalolva szállt be, a NÁCI NÉMETORSZÁG OLDALÁN! ÉRTED?

http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_Honv%C3%A9d%C5%91_H%C3%A1bor%C3%BA#A_Szovjetuni.C3.B3_megt.C3.A1mad.C3.A1sa_.28Barbarossa_hadm.C5.B1velet.29 Német-szovjet háború A Szovjetunió megtámadása (Barbarossa hadművelet) Az, hogy a német-szovjet összecsapásra előbb-utóbb sor kerül, a szovjet vezérkar számára is világos volt. (Ennek ellentmond, hogy Molotov 1940 októberében a 2. paktum tervével kereste fel a német vezetést, amelyben a Szovjetunió szabad rendelkezési jogot követelt a Balkánon és a török területeken is, ellenkező esetben az első paktumban rögzített gazdasági megállapodások felmondásával fenyegetőzve. A szovjet követelés egyértelműen függőségi helyzetbe hozta volna Németországot, így azt Hitler elutasította. Mivel nem is tűnt valószínűnek, hogy a paktum javaslatát a németek elfogadják, feltételezhető, hogy Sztálin szándékosan provokálta a németeket.) Újabb vélemények szerint a szovjet hadsereg sorakozott fel támadásra hatalmas erőkkel a határon. A támadást mint a védekezés egyik formáját alkalmazták a németek. A támadó német haderő kisebb volt, mint a védekező orosz, a kezdeti sikereket azért érték el, mert nem védekezésre volt a szovjet haderő berendezkedve, hanem három nagy támadó ékben állt fel; az ékek között tudott a német haderő gyorsan behatolni, és elvágni az utánpótlási vonalakat, majd egész seregrészeket bekeríteni, ezért is alakultak ki később a katlancsaták. Bár ezt az elméletet támasztja alá az is, hogy Hitler hirtelen letett Anglia megszállásáról, így értelmetlenné téve az Anglia elleni légi háborút, a hipotézist mégis több történész élesen vitatja, köztük a magyar származású amerikai John Lukacs. A katonák motiválásához is jól értett a szovjet rendszer: Noha – mint a fentebbi adatokból is kiderült – a Vörös Hadsereg nagyon súlyos veszteségeket szenvedett, és a németek által ejtett foglyok száma milliós nagyságrendet ért el, az orosz alakulatok ellenállása sokkal keményebb volt, mint amire a németek számítottak, és mint amit az európai hadjáratokban tapasztaltak. A szovjet katonák gyakran bekerítve sem adták meg magukat, az utolsó töltényig folytatták a harcot, vagy megpróbáltak fegyveresen kitörni a bekerítésből. A breszti erődöt például a körülzárt határőr csapatok több mint egy hónapig, július végéig védték. A kemény ellenálláshoz hozzájárult az is, hogy a szovjet állások mögött elhelyezkedő NKVD-sek gyakran géppuskatűzzel is megakadályozták a vöröskatonák visszavonulását. Ezek az úgynevezett záró-osztagok főleg 1942 nyarától tevékenykedtek. A szovjet tiszteknek és tábornokoknak – különösen az első időszakban – számolniuk kellett azzal is, hogy sikertelenség esetén megtorlások érik őket – több kudarcot vallott tisztet és tábornokot hadbíróság elé állítottak és kivégeztek (például 1941 júniusának végén a Nyugati katonai körzet főparancsnokát, Pavlov hadseregtábornokot és másokat). Továbbá Sztálin parancsára a hadifogságba eső katonák családján álltak bosszút.

De folytatom, mert jó! Ebben – többek között – tisztázták országaik érdekszféráit. Ennek megfelelően szeptember 1-jén a Német Birodalom (hadüzenet nélkül) megtámadta Lengyelországot, amihez valamivel később (szeptember 17-én – hogy a világ ne azonosítsa a Szovjetuniót az agresszióval) és a megfelelő ürüggyel („a Németország által fenyegetett ukránok és fehéroroszok védelmében, akiket a felelőtlen lengyel politika sodort szerencsétlenségbe”) a Szovjetunió is csatlakozott: Lengyelország (Sztálin szavaival: „a Párizs környéki békék e torzszülöttje”) 6 hét alatt összeomlott. A győztesek a hadjárat végét Breszt-Litovszkban közös katonai parádéval ünnepelték meg (erről hallgatott a korabeli szovjet sajtó[3]). http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_Honv%C3%A9d%C5%91_H%C3%A1bor%C3%BA#A_Szovjetuni.C3.B3_annekt.C3.A1lja_a_balti_.C3.A1llamokat A Szovjetunió annektálja a balti államokat 1939-ben a Szovjetunió nem ismerte el a balti államok és Finnország hivatalos kormányát, ehelyett alternatív kormányokat hozott létre. Finnországot nem sikerült annektálni a téli háború során, de a balti államokban a Szovjetunió hatalomra tudta segíteni bábkormányát: a Molotov-Ribbentrop paktum értelmében a Szovjetunió szabad kezet kapott a balti államokban, 1940. június 15-17. között provokált incidensek után a Szovjetunió mindhárom balti államba bevonult, majd augusztus 3-5-én annektálta azokat. A balti államok függetlenségüket csak 1991-ben nyerték vissza. Ebbe simán belefér Magyarország hadba "hívása" is.

" ... minket járat le," Titeket nem lehet lejáratni. Nálatok nincs lejjebb .