„Végül is nincs sok ok itt maradni; de ez egyéni döntés” – mondta Kovács Nimród, hozzátéve: én tudom, hogy külföldön sincs kolbászból a kerítés, de ezt tapasztalja meg mindenki maga. Papp Magor szerint alapvetések elfogadására van szükség, mint például a szabad munkaerő-áramlás lehetőségének megvalósulására. „Az egyik dolog, ami itthon tudja tartani a fiatalokat, az a közösségépítés, a szálak, amelyek környezethez, városhoz kötnek, valamint a szakmai fejlődés lehetősége” – jelentette ki a gyakorló háziorvos. Papp Magor úgy látja: központi stratégia kialakítására van szükség a szakmában, és a lépcsőzetes, évente megvalósuló jövedelem-növekedés is megtartó erő lehet. Az elnök a hálapénz kérdését is felvetette: „felnőtt egy olyan generáció, amely már nem a borítékokból akar élni; a fiataloknak ma már egy fontos szempont, hogy fel tudjuk-e számolni a hálapénzt”. Kijelentette: „itt az ideje annak, hogy ez ne számítson tabunak, és beszéljünk róla, hogy az egészségügy morálisan megújuljon”.
Navracsics Tibor a főváros felé irányuló felsőoktatással kapcsolatos migráció részeként fogja fel az elvándorlás kérdését is. Véleménye szerint tisztázni kell, mit értünk a fogalom alatt; milyen időtartamot jelent ez és milyen foglalkozásokat érint. „Magyartanárok viszonylag kevesen helyezkednek el Angliában, és bár a magyar politológusok a legkiválóbbak, mégis kevés a kereslet irántuk Nyugat-Európában” – mondta a miniszter. „Én egyetértek Nimróddal és Magorral is – ilyen nevekkel ne értene egyet egy magyar ember?” Navracsics arról is beszélt: szembesültek a keresetek közötti szakadékokkal, és annak feszültségkeltő erejével. Papp Magor felhívta a figyelmet: a magyar munkaerő-piacon munkahelyhiány van, az orvosok viszont kivételes helyzetben vannak, hiszen itt jelentős a szakemberhiány. A bérkülönbségek és a munkakörülmények miatt ezt ellensúlyozza az elszívó hatás – jegyezte meg az rezidensek elnöke.