A Bálint-ház szerdán rendezett Zsidókérdés másként című rendezvényéről tudósított a Heti Válasz. A program apropóját Howard Jacobson brit író nemrég megjelent könyve, A Finkler-kérdés adta. A regény három Londonban élő ember történetén keresztül veti fel a barátság, szerelem és zsidó identitás kérdését, sok humorral fűszerezve. Akik pedig a műből kiindulva a Magyarországon élő zsidóság identitását körüljárták: Borgula András színházi rendező, Hajdú Eszter filmrendező, Lovas Nagy Anna író, és Till Attila médiaszemélyiség. Az esemény kezdetén a moderátor, Pikó András megkérdezte a hallgatóságot, hogy mivel „Itt most kőkemény zsidózás lesz - biztos, hogy maradnak?” Az igenlő válaszok és néhány zsidó anekdota után fel is merült az első kérdés. miszerint antiszemita-e az, aki nem-zsidóként zsidó vicceket mesél? Borgula András szerint addig, amíg a humor „felzsidóz”, azaz pozitívan különböztet meg, nincs vele gond. Például az a stand-up comedy-s passzus, hogy „Ahhoz, hogy sikeres üzletember légy, három dologra kell ügyelned: légy éber, stréber és héber!”, számára kifejezetten elismerő poén.
A diskurzus ezek után azon fő irányvonal mentén haladt tovább, hogy milyen a mai magyar zsidó identitás, és hogyan viszonyulhatunk hozzá? A társaság férfi tagjai jellemzően a kérdés abszurditásának vicces oldalát ragadták meg, a nők inkább a szomorú történelmi események nézőpontjából közelítettek a témához. A vita résztvevői a jelenlegi helyzet kialakulását a rendszerváltás utáni változásokból vezették le. Az 1989 után beköszöntő zsidó közéleti reneszánsz során megnőtt a zsidók aktivitása nemcsak a politikában, de a kulturális, az oktatási, a sport- és a hitéletben is. Folyóiratokat és kiadókat alapítottak vagy indítottak újra, idegenforgalmi és vendéglátóipari cégeket hoztak létre. Annak ellenére, hogy bizonyos antiszemita jelenségek újra nyilvánossá váltak, a hazai zsidóság újból hagyományos útját kezdte el járni. Megjelent és uralkodóvá vált egy hagyományaihoz és felekezetéhez ragaszkodó, Izraelhez erősen kötődő, kettős identitását büszkén vállaló közösség. A beszélgetőtársak végül három dologban értettek egyet. Első, hogy a zsidóság sokszor önmagán belül is kirekesztő magatartást mutat, előítéletekkel közelít a tőle idegen csoportokhoz, és ezen változtatnia kell, ha toleranciát vár a környezetétől. Második, hogy a fiatal zsidó nemzedék szabadulni akar a holokauszt rémképétől, és identitását hagyományokon alapuló, de pozitív és előremutató ideákhoz akarja kapcsolni. Végül pedig, a zsidóság – hagyományainak megőrzése ellenére is – olyanná válik, mint a nemzet, amelyben él. Ha a magyarok nem büszkék saját nemzetükre, a közöttük élő zsidók sem lesznek azok. Valamint ha a magyarok nem tudják elfogadni a közöttük élő zsidókat, akkora zsidók sem fogják elfogadni a magyarokat – zárja tudósítását a Heti Válasz.