Az olvasó médiája a mai?
Elekes András úgy vélte, a sajtó – különösen a napi- és hetilapok – válságidőszakot élnek át, a regionális napilapokkal ellentétben. Úgy látja, utóbbiak jobb helyzetben vannak, ugyanis közelebb állnak olvasóikhoz. „Egy ilyen lapot olvasni tradíció, az a családon belül generációról generációra száll” – mondta.
„Megváltozott az olvasóközönséghez való hozzáállásunk, a pull szemlélet felé fordultunk a push helyett.” A témák jelentős része ma már az olvasóktól érkezik, a civilek ma gyakrabban fordulnak a médiához, mint a szervezetek - „ez a bizalom egyik bizonyítéka”. Az újság nem képes megoldani a problémát, de annak hatékony eszköze lehet – jegyezte meg. György Bence, a TV2 hírigazgatója saját médiuma nézőkhöz való viszonyáról elmondta: az egészen közvetlen, hiszen ők a hírműsorokban is átlagembereket szerepeltetnek. A nézők szemszögéből szólva megjegyezte azt is: ahogy a jó péket, vagy a jó hentest, úgy a megbízható hírforrást is ismerni kell.
„A digitális média feltérképezése”
Egy 60 országot átfogó új, nemzetközi kutatási projekt bemutatására is sor került szerdán. Mark Thompson, a program egyik vezetője, az Open Society Institute képviseletében a külföldi jelentést mutatta be a jelenlévőknek.
A new media digitalizációját elsősorban a hírek aspektusából vizsgálta – globális szinten, helyi szakértők közreműködésével. Tizenhat további ország jelentésén dolgoznak még, ezek idén készülhetnek el – számolt be Thompson. Közölte: céljuk egy pillanatkép készítése volt az egyes országokban jelenleg használt technológiáról, a média ott tapasztalt hatásairól.
Az Open Society a demokrácia szempontjából közelítette meg a médiával kapcsolatban felmerült kérdéseket, annak függetlenségét különösen fontosnak tartotta elemzéseiben. Ezzel kapcsolatban Thompson beszámolt róla: Európa egyes részein visszalépést tapasztaltak – nemcsak a keleti országokban, hanem uniós tagállamokban is. Az erős elkötelezettséget, a média- és az emberi jogok hirtelen háttérbe szorulását is kimutatták az eredmények, ami a szakember szerint részben bizonyos gazdasági hatásoknak köszönhető. Ez Magyarországon nagyon ismerős helyzet, de Olaszországban és Szlovéniában is – mondta.
A magyarországi jelentésről Tóth Borbála elmondta, itt is több témakörre osztva elemezték az ország médiumainak helyzetét: digitalizáció, közmédia, közösségi hálók, újságírás, digitális átállás, üzleti modellek, valamint a jelen esetben különös figyelmet kapott szabályozás kérdése.
A copy-paste újságírás térnyeréséről is szót ejtett Tóth Borbála, aki emellett az MTI hírfolyamának ingyenessé tételét is kiemelte. Mint mondta, ez csak a nehéz gazdasági helyzetben lévő médiumoknak kedvez, a hírfogyasztóknak nem, „mivel mindenhol ugyanazokat a híreket kapjuk”. Az új médiarendszerrel kapcsolatban az látszik, hogy a vezetés jóval a rendszer fölé hatalmasodik „így jelen állapotában nem fogja tudni lemosni magáról, hogy egypárti, még ha az ellenzék számára adott is volt a lehetőség a tagjelölésre” – közölte az elemző.
A jelentés problémásnak jelölte meg a 2010-es médiaszabályozást, valamint a frekvenciakiosztás módszerét. Előbbi esetében új anyagot, utóbbival kapcsolatban pedig független döntőtestület létrehozását javasolta. A közszolgálati média esetében az átláthatóság növelését tüntették fel fontos feladatként. A jelentés egy sajtóalap felállítását is kezdeményezte a hirdetési pénzek objektív felosztása érdekében.
Digitális migráció - meddig tart az állam hatásköre?
Franziska Augstein, a Süddeutsche Zeitung munkatársa beszámolt róla, Németországban egyfajta verseny alakult ki a nyomtatott sajtó és az online között, pedig véleménye szerint a versenyszemlélet nem helyes megközelítés. A nyomtatott sajtó képviselői is látják az online olvasók számának növekedését, és ez befolyásolja őket, holott még mindig jelentős a napilapokat és magazinokat igénylők száma - emelte ki. Mint mondta, tíz éve a német lakosság 55 százaléka vásárolt napi szinten nyomtatott lapokat, de ez az arány még ma is 45 százalék.
Az újságíró felhívta a figyelmet: a közösségi média és a hírvilág versenyéről is beszélni kell, hiszen a Facebook is információt közvetít, és adott esetben a civil hírfolyam háttérbe szoríthatja a hivatásosok munkáját. Ezzel kapcsolatban úgy foglalt állást: az azonnali információátadás szempontjából nagyon hasznos szájtokról van szó, de az okokra az online nem biztos, hogy választ tud adni. Mindkét médiatípus tud létezni a másik mellett – zárta gondolatát.
Továbbra is létezik a digitális szakadék, vagyis hogy a népesség nem azonos feltételekkel fér hozzá egyes médiatípushoz – ismertette Both Vilmos, a Független Médiaközpont kuratóriumának tagja. A leghátrányosabb helyzetben az idősek, a kis falvak lakói, valamint az alacsony keresetűek vannak. Both úgy vélte: a digitális írástudatlanság felszámolásában sokkal nagyobb szerepet kellene vállalnia az államnak, de egyfajta piaci összefogás is indokolt lenne. „Mindenkinek érdeke, hogy sokan internetezzenek” - mondta. Versenyképességi szempontból fontos, hogy milyen az országban az internetes tudás elterjedtsége – így a munkaképes korúakat kell előnyben részesíteni a képzések során –, de mindenkit be kell vonni – tette hozzá.
Tóth Borbála ezzel kapcsolatban elmondta, egy 2011-es kutatás szerint lakosság 28 százaléka nem jutott még internethez. Both Vilmos válasza szerint a netes felmérések kedvezőtlen képet mutatnak, mert a 16-18 éven aluliakat nem veszik figyelembe, holott az már egy, a digitális világban jártas generáció. Both szerint a szavazóképes lakosság legalább egyharmada nem használ internetet, egy másik harmada pedig nem tudatosan teszi azt. Kiegészítette: utóbbi főleg a fiatalokra jellemző, akik napi átlagosan öt órát töltenek a monitor előtt, de a Facebookra csak kapcsolattartási célból regisztráltak. A társadalomnak maximum fele mutat tudatosságot és használ internetet egyszerre – közölte a szakember.