A szakközépiskolában a közismereti képzéssel párhuzamosan az első évfolyamtól kötelezően szakmai elméleti és gyakorlati képzés is folyik. Az iskola a tanulókat a számukra kötelező, és ágazatonként egységes szakmai érettségire, (elsősorban szakirányú) felsőoktatásba belépésre, az ágazathoz tartozó munkakör betöltésére, az ágazathoz tartozó, érettségi végzettséghez kötött szakképesítés megszerzésére készíti fel. A szakmai érettségi egyúttal az ágazathoz tartozó munkakör betöltésére képesít, ami nem számít első szakképesítésnek a finanszírozás szempontjából.
A szakiskolai képzés alapvetően három szakképzési évfolyam megszervezését és teljesítését jelenti, amelybe az általános iskola nyolcadik évfolyamának vagy a Köznevelési Hídprogram elvégzésével lehet belépni. A szakiskolai képzésben továbbra is a szakképző iskolában kell megszervezni a kilencedik évfolyamon folyó gyakorlati képzést, amely az új típusú szakiskolai képzésben azt jelenti, hogy a tanulók részére a későbbi valós munkakörülmények között, főleg vállalatoknál folyó gyakorlati képzésének megalapozása iskolai tanműhelyi körülmények között folyik.
A törvény megteremti az Országos Képzési Jegyzék (OKJ), a szakmai és vizsgakövetelmények átdolgozásának kereteit a korszerűbb tartalmi képzés érdekében, egységes, kötelező kerettantervek kidolgozását írja elő a szakiskolák és a szakközépiskolák szakmai képzési szakaszaira, valamint a gyakorlati képzés egységes megvalósítására. Továbbfejlesztik a tanulószerződés rendszerét is, az új szabályozásban tanulószerződés esetén a szakmai vizsgára felkészítés gyakorlati részének felelőse a gazdálkodó, nem az iskola. A tanulószerződést kiterjesztik az eddig tanulószerződéssel nem oktatható szakmákra. A szakmai vizsgáztatás rendszerében erősödik az állami szerepvállalás.