Átlátszó.hu - Itt a magyar Wikileaks

Ne csak beszéljünk róla, csináljuk is - valószínűleg ez a mondat lehetett az egyik mozgatórugója az átlátszó.hu létrejöttének. Gyakran esik ugyanis szó a magyar sajtóban arról, hogy milyen fontos az oknyomozó újságírás, csak hát alig csinálja valaki, mert nincs rá vagy pénz, vagy idő, vagy éppen tehetség. Természetesen vannak olyan szerzők, akik eddig is kiválóan űzték a műfajt, elég csak a Gőbölyös Soma-díjjal kitüntetett és a díjra pályázó újságírók munkáit megnézni. Olyan hely azonban, ahol az olvasó csak már messziről is ordító disznóságokról olvashat, a Kistermelők Lapján kívül még nem volt.

Korlátozott sajtószabadság, milliárdos lenyúlások

Arról, hogy miért éppen most volt szükség az átlátszó.hu létrehozására, az alapítók ezt írják: „Ma Magyarországon politikai és gazdasági érdekcsoportok játékszerévé vált a fősodratú sajtó: gyakran nem az újságírók, hanem pártkatonák, médiatulajdonosok és gazdasági vagy politikai szövetségeseik döntik el, mi jelenhet meg, válhat témává vagy üggyé egy-egy sajtóorgánumban. A mindenkori kormány propagandaeszközként tekint a médiára, lojális káderekkel tölti fel a közszolgálati médiát, legújabban pedig szinte korlátlan jogosítványokkal ruházta fel a kézivezérelt médiahatóságot a renitens csatornák megregulázására.”

Bodokyék úgy vélik, mindennek valamiféle korlátozott sajtószabadság az eredménye: sok a tabu, a tiltott téma, és miközben a politikai szereplők csekélyebb értékű korrupciós ügyeket dobnak fel a baráti sajtónak, az igazán nagy, milliárdos lenyúlásokban érintett játékosok pártállásra való tekintet nélkül együttműködnek, és közös erővel némítják el az esetleg mégis szimatot kapó újságírókat. Most azonban minden másképp lesz. A tényfeltáró újságírást a civil aktivizmus eszköztárával kívánják vegyíteni Bodokyék: közérdekű bejelentéseket fogadnak, közérdekű adatokat igényelnek, majd publikálják őket. Oknyomozó riportokat készítenek, és bírósághoz is fordulnak, ha úgy alakul a történet.

Fontos történetek maradnak elmondatlanul, korrupciós ügyek zárulnak feltáratlanul  akkor is, ha lenne, aki beszélne róluk, vagy lennének bizonyítékok is. Bodokyék megkönnyítik azok dolgát, akiknek olyan dokumentum van a birtokában, amivel le lehet leplezni a finoman szólva is kétes körülmények közt született ügyleteket: az oldal e-mail címére ugyanis könnyedén lehet titkosított információkat eljuttatni. Az átlátszó.hu elindítását nem titkoltan a Wikileaks sikere és eredményei inspirálták, és az oldal maga is a magyar Wikileaks szeretne lenni. A honlap szerkesztői eltitkolt vagy éppen cenzúrázott dokumentumokat várnak, amelyek politikai, gazdasági, vagy történelmi jelentőséggel bírnak - azt azonban fontos tudni, hogy pletykákat, véleményeket, vagy máshol már publikált információkat nem közölnek, így ugyanis oda lenne a hitelesség és az exkluzivitás.

Az utolsó töltényig

Az átlátszó.hu első cikke Bodoky egyik kedvenc témájával, a Magyar Villamos Művek Zrt. a jelenleg a BKV-t irányító Kocsis István vezetése alatti időszakának offshore ügyeivel foglalkozik. A cikkből megtudhatjuk, hogy az MVM jelenlegi vezetése az utolsó töltényig védelmezi Kocsisék titkait - ráadásul, mint azt Bodoky írja, az alperes a keresetet teljes egészében elutasító álláspontja a kormányváltást és az MVM teljes menedzsmentjének cseréjét követően sem változott. Annak ellenére, hogy a Fidesz ellenzékben még elszámoltatást ígért ebben a rendkívül korrupciógyanús ügyben, teszi hozzá a cikk szerzője. (Offshore-fronton kétségtelenül jó hír, hogy az LMP fellépésének köszönhetően a Fidesz fű alatt bár, de visszavonja az offshore cégekben található jövedelem adómentességét célzó jogszabályt, amelyet Rogán Antal indítványaként fogadott el az országgyűlés.)

Persze Bodoky nem magányos harcos: a főszerkesztőt Horn Gabriella, a Független Médiaközpont munkatársa, a főként a Narancsban megjelent közel-keleti riportjairól és irodalmi munkásságáról ismert Jászberényi Sándor, valamint a pátyi ingatlanbotrányról a Hírszerzőn sokat cikkező szabadúszó újságíró, Tálos Lőrinc segítik az oldal szerkesztésében. A szakértői gárdában az adatnyilvánossági ügyekben gyakran megszólaló Hanzély Ákos fővárosi LMP-s képviselőt, Maróy Ákos informatikust, a médiatörvény körüli vitában sokszor megnyilvánuló Polyák Gábor médiajogászt, és a hazai oknyomozó újságírás egyik legismertebb alakját, Vajda Évát találhatjuk. 

A csapat tehát van annyira sokszínű, 

hogy ne lehessen besorolni őket pártok és azok háttérintézményei mögé: erre egyébként kínosan ügyelnek ők is. Az oldalon világosan megmondják, hogy nem fogadnak el semmilyen adományt kormányzati vagy önkormányzati szervezettől, közalapítványtól, köztulajdonban álló gazdasági társaságtól, párttól, párt által alapított alapítványtól, párt részesedésével működő gazdasági társaságtól, valamint olyan jogi személytől, amelynek tulajdonosi vagy döntéshozói háttere nem átlátható. Saját átláthatóságukkal is példát mutatnak: PDF-ben elérhető a honlapról az oldalt kiadó nonprofit cég társasági szerződése, melyből megtudhatjuk, hogy Bodoky Tamás 370 ezer forinttal, Maróy Ákos pedig 130 ezerrel szállt be a félmilliós törzstőkébe.

Bodokyék oknyomozó portálja még csak most indult. Bármi lehet még belőle, ha van elég türelmük, kitartásuk és energiájuk. A keresőoptimalizálásra azonban nem ártana már most ráfeküdni: az ’átlátszó’ keresőszóra a Google a cikk írása közben Anna Kurnyikova átlátszó bikinijét hozta ki első találatnak. Amivel persze az égadta világon semmi baj nincs.