Nem akarjuk folytatni az elmúlt húsz év befeszülős ellenzékiségét

Tamás Gáspár Miklós az LMP-t a Fidesz kaffogó ölebeként jellemezte, mintha legjobb szívvel az MSZP ellenzéke szerepet játszanátok. Mi erről a véleményed? 

Nem akarok belemenni politikaelméleti dolgokba, de az LMP pont arra jött létre, hogy a jelenlegi politikai elitnek alternatívát nyújtsunk. Ahogyan az MSZP-nek, úgy a Fidesznek is. Már most látszik, hogy nekimegyünk keményen a Fidesznek az olyan törvényjavaslatok parlamenti vitája során, melyben az álláspontunk markánsan ellenkezik az övékkel.  

Mégis azt látni a felszólalások sokszor baráti stílusából, hogy az LMP őfelsége ellenzékeként viselkedik. 

Én az önkormányzati reformról szóló törvénycsomag vitáján pont nem így viselkedtem. Ezt én egyébként el is neveztem Döbrögi-törvénycsomagnak. Ki is verte a biztosítékot a Fidesz-frakcióban, hogy meghuzigáltam az oroszlán bajszát, remélem, nem harapják le a fejem emiatt. De egyáltalán nem őfelsége ellenzékeként viselkedünk: az interpellációk során azt néztük meg, mennyire ad szakmai választ a miniszter, és hogy az mennyire áll közel a programunkhoz. Amikor Réthelyi Miklóst interpellálták a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban, a miniszter úr pedig elmondta, hogy a rendszer úgy, ahogy van, tarthatatlan és át kell strukturálni, az időskori aktivitást pedig növelni kell, akkor mi azt mondtuk, ez teljesen elfogadható, hiszen ez szerepel a programunkban is.

Nem arról van szó, hogy erőből nekimegyünk mindennek, hanem arról, hogy konstruktív ellenzékként támogatjuk, ami jó, ami pedig nem, azt ellenezzük és alternatívákat nyújtunk. Az viszont nem tartható út, amit a Jobbik képvisel, hogy folyamatosan tartózkodnak és csak azért szavaznak le egy törvényjavaslatot, hogy nehogy úgy tűnjön, sokat támogatják a Fideszt. Szóval kikérem magunknak, hogy őfelsége ellenzéke lennénk. Egyszerűen nem akarjuk folytatni az elmúlt húsz év befeszülős ellenzékiségét. 

Az önkormányzati refomról Kósa Lajos azt mondta, a Fidesz hozza a legnagyobb áldozatot azzal, hogy az önkormányzati képviselők számának csökkentésével sok embere fog kiesni a különböző  helyi testületekből. 

Karácsony Gergely kedden nagyon finoman adott egy kvázi ultimátumot a Fidesznek: ha a Döbrögi-törvénycsomag elfogadásával és az abban szereplő kilenc napra rövidített kopogtatócédula-gyűjtési idővel elveszik az esélyt az új alternatívák létrejöttétől és indulásától, akkor a mi részünkről nem tud működni a konstruktív ellenzékiség a továbbiakban. Én egyébként végeztem egy számítást a kecskeméti városházára, ebből az látszik, hogy a régi rendszer alapján nyolc ellenzéki képviselő ülne bent, az új szerint négy, míg a Fidesznek nem a mostani huszonegy, hanem tizenhét képviselője maradna. Arányaiban ez nekik kedvez, és csak a kispártoktól meg a jövendő pártoktól veszik el az esélyt. Merthogy vannak eszmei irányzatok, amik jelenleg nincsenek a parlamentben, igény viszont lenne rá.

Mert ez a négyes felosztás, ami a politikai életet most jellemzi, remélem, nem tart örökké. Az, hogy az LMP és a Jobbik éket vert belé, azt jelenti, hogy újabb és újabb pártok kaphatnak esélyt. Most nincs kapitalista párt a parlamentben. Nem azt mondom, hogy én egyetértenék velük, de azt látni kell, hogy társadalmi igény van rá, hiteles képviselete viszont nincs. 

MDF-ezés helyett önkormányzatozzunk még. Sokan beszélnek már fővárosi Fidesz-LMP együttműködésről: Schiffer András sem zárta ezt ki a Heti Válasznak adott interjújában.

Arról van szó, hogy nem látunk előre. Az önkormányzati törvény változásával az kerül veszélybe, hogy egyáltalán el tudunk-e indulni. Kilenc nap alatt heroikus küzdelemmel lehet csak összegyűjteni az induláshoz szükséges mennyiségű kopogtatócédulákat. 

Azért jelentősen könnyebb lesz, mint eddig, hiszen az LMP parlamenti párt lett, nagyjából mindenki hallott már róla az országban. 

Egy fokkal lett csak ezzel könnyebb. Nekünk nincsenek adatbázisaink, így nem fogunk tudni odamenni azokhoz újra, akik már egyszer odaadták az ajánlószelvényeiket. Újból és újból meg kell kezdeni azokat a párbeszédeket a választókkal, amiket a kampány során már egyszer lejátszottunk. A más pártokkal való együttműködésről annyit, hogy az LMP sosem azt mondta, hogy a világot egyedül akarjuk megváltani, de lejattolni sem akarunk, se balra, se jobbra. Nem akarunk láncos kutyája vagy szatelitpártja lenni egyik nagypártnak sem, holott Magyarországon ugye az a divat, hogy a kispártok a gravitációs logika szerint működnek. Hát mi nem fogunk. 

A parlamenti ülések elosztásakor az LMP azt kérte, hogy a szocialisták  és a Fidesz között ülhessen, nem pedig a Jobbik mellett – ezt azonban nem sikerült elérni. Milyen a jobbikosok mellett ülni? 

Felemás. Én mondjuk már a parlamenti ülések előtt gondoltam, hogy ők is emberek. El lehet velük beszélgetni például a fociról, de ha társadalompolitikáról van szó, akkor ők rögtön elkezdik magyarázni a cigánykérdést meg hogy a szegregált oktatás milyen jó dolog. És nem az van, hogy egy kávé mellett beszélgetünk a témáról, ők a parlamenti ülés alatt duruzsolnak a fülünkbe. Pont kedden kicsit rosszul is éreztem már magam amiatt, hogy a jobbikosok folyamatosan meg akarták menteni az LMP-t. Végig hangsúlyozták, hogy nekik a kilencnapos cédulagyűjtési határidő semmi, mert úgyis összeszedik, viszont szegény LMP-nek nem biztos, hogy összejön. Ha az érdekeink egybeesnek, meg is tapsoljuk egymást.  

Amikor Izrael megtámadta a török zászló alatt hajózó, a gázai övezetbe humanitárius segélyt szállító hajókaravánt, az is összehozta a Jobbikot és az LMP-t. A Jobbik napirend előtt szólalt fel és országgyűlési határozatban akarta elítélni Izraelt, az LMP négy országgyűlési képviselője – köztük te is – pedig részt vett az izraeli nagykövetség előtti erőszakellenes demonstráción. Lesz még valami fejlemény az ügyben? 

Ha a humanisták kiadnak egy közleményt, mi csatlakozni fogunk hozzá. Tamás Gáspár Miklósék Zöld Baloldala persze rögtön kiadott egyet a Bányász szakszervezet székházából, a tüntetéseken persze nem látjuk őket. Gyöngyösi Márton napirend előtti felszólalására azt tudom mondani, hogy egy országgyűlési határozattal nem tudjuk megváltoztatni Izrael politikáját, azt azonban jelezni kell, hogy nem tehetnek meg bármit a gázai övezetben lakó emberekkel szemben. És itt most nem arról van szó, hogy zsidóellenes vagy Izrael-ellenes lennék, hanem arról, hogy erőszakellenes vagyok, ahogyan az LMP is az. Ezért mentünk ki tüntetni, nem pedig azért, mert zsigerből fújolunk, ha Izraelről van szó. Az a Jobbik. 

A nemzeti összetartozásról szóló törvényre az LMP-től csak Schiffer András mondott igent, mindenki más tartózkodott, te is. Miért? 

Volt erről egy hosszabb vita a pártban. Az emberek számára a sajtóban csak annyi jön le, hogy van valami Trianon-törvény, amiben Isten is meg van említve, aki a történelem ura. Ebből a szempontból ez nagyon meredeken vállalható. Persze ha jobban megnézzük a szöveget, ott szó van azokról az emberekről is, akik nem Istenen keresztül, hanem más forrásokból nézik a történelmet, illetve a kölcsönös megbékélésre helyezik a hangsúlyt. 

Mégsem szavaztad meg.  

Az a legnagyobb probléma a törvénnyel, hogy ha megszavazzuk, az emberek azt fogják gondolni, hogy mi is beálltunk a Vesszen Trianon-kórusba. 

Schiffer András akkor az emberek szerint ezzel be is állt. 

Nem, Schiffer nagyon egyszerű  okok miatt támogatta a törvényt: azért, mert az általunk kezdeményezett módosító indítványok egy részét belevették a szövegbe. 

És akkor te végülis miért nem szavaztad meg? 

Azért, mert a jelenlegi törvény nem azt mondja, hogy beszéljük ki a Trianon-traumát, amire egyébként szerintem nagy szükség volna, hanem azt, hogy emlékezzünk meg róla. Ez arra enged következtetni, hogy ez nem a traumát feldolgozni akaró, hanem egy azon kesergő emléknap lesz, ami arról szól, hogy még egy napig tudjunk azon keseregni, hogy jaj, elvesztettük országunk kétharmadát. Holott valóban, sajnos elvesztettük országunk kétharmadát, de meg kell tanulnunk fél lábbal is járni. Úgy is lehet jó magyarnak lenni, hogy csak 93 ezer négyzetkilométeren élünk. 

Van, aki erre azt mondja, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztésével nagyjából minden szlovák állampolgár felveheti a magyar állampolgárságot, és ha ezt megteszik, akkor gyakorlatilag miénk Szlovákia – a Felvidék visszacsatolása meg is van oldva. 

Lehetne azt is csinálni, hogy csatlakozunk Szlovákiához és azonnal tartunk a kérdésről egy népszavazást. De ezek mind irracionális politikai körök, minek beszélünk erről? 

Van az LMP-frakcióban frakciófegyelem? Egyáltalán, el lehet térni a párt álláspontjától? 

Háromféle szavazási mód van. Van a lelkiismereti szavazás. Van az erős ajánlás, ami azt jelenti, hogy a párt véleményétől el lehet térni, de csak erős indokkal, amit később a párttagságnak meg tud magyarázni. Mondok egy példát: ha az erős ajánlás igen, mint az a kettős állampolgárságnál is volt, akkor arra nem lehet nemet nyomni, csak tartózkodni – tehát csak eggyel lehet eltérni. Van még a kötelező érvényű szavazás is. Minden törvényjavaslat előtt megszavazzuk, hogy lelkiismereti módon, erős ajánlással vagy kötelező érvényű szavazással voksoljunk-e. Általában az erős ajánlás nyer.  

Sólyom László újbóli államfővé választása mennyire reális?  

Annyira reális, mint amennyire reális volt öt évvel ezelőtt. Konkrétan arról van szó, hogy nem látni, hogy ez egy sima, lefutott meccs. Harcolni kell érte. Ahogyan öt éve Jávor Benedek, Schiffer András és Vay Márton sikerre vitte a Sólyom for president! kampányt, ugyanúgy van erre lehetőség most is. Csak most jobban állunk, hiszen Sólyom László mögött komoly államfői teljesítmény áll. A Fidesz táborából sokan tudnák őt támogatni, még akkor is, ha a Fidesz vezérkara inkább egy kezesebb államfőnek örülne. 

Mivel az LMP-frakció létszáma nem éri el az államfő-jelöléshez szükséges ötven főt, ti ezért nem tudjátok jelölni Sólyomot. Az MSZP-ben azonban már megy arról a vita, hogy meglépjék-e ezt. Beálltok mögéjük, ha meglépik? 

Sajnos nincs olyan, hogy MSZP-álláspont. Az MSZP jelen állapotában de facto nem létezik. Vannak MSZP-frakcióban ülő, MSZP-párttagsággal rendelkező emberek, akik a világ dolgairól teljesen máshogy gondolkodnak, egymással állandóan szembemennek, délelőtt A-t mond ugyanaz az ember, délután B-t, másnap pedig kiderül, hogy A-ra gondolt, csak délután taktikai okokból B-t kellett mondania. Az MSZP-vel az a legnagyobb baj, hogy nem lehet megfogni őket: mert most ki az MSZP? Mit akar MSZP? Attól, hogy Szanyi Tibor mond valamit, még nem gondolom, hogy az az MSZP álláspontja volna. 

Szanyi Tibor mondta is, hogy el tudná képzelni, hogy az MSZP Orbán Viktort jelöli államfőnek. 

Szanyi azért szokott meredek dolgokat mondani. De hajrá, jelölje államfőnek Orbán Viktort! Szerintem Orbán el is fogadná a jelölést. Nagyon látszik a De Gaulle-i stílus a Fidesz politizálásában. De Gaulle-t is miniszterelnöknek szavazták meg, majd átalakította a politikai berendezkedést egy félig prezidenciális rendszerré.  

Azért az szép lenne, ha Szanyi tenné meg államfőnek Orbánt. 

Nem akarok szanyizni, de szerintem Tibi nagyon elvesztette a realitásérzékét mostanában. Persze nagyon próbálkozik a webkettővel, mint disznó a jégen, de nem nagyon látni az MSZP-ben, hogy ki lesz a szövetségese az MSZP megújításában. Mondjuk ha az MSZP Szanyi Tiborral újul meg, annak mint ellenérdekelt fél csak szurkolni tudok.  

A szocialista politikusok mintha félnének az LMP-től. 

Ez látszik is a Népszabadságon. Hétfőn rögtön három LMP-fikázó cikk jött le. A Kubatov-ügyről szóló megnyilvánulásunkat úgy hozták le, hogy „az amúgy MSZP-s témát az OVB-ben a Fidesszel együtt szavazó LMP hozta fel a parlamentben”. 

De ki olvas már Népszabadságot? 

Sok LMP-szavazó is olvassa. Gondolom, a kultúra rovat miatt. 

A parlamentben már az ún. digitális bennszülött generációról is beszéltél. Könnyű helyzetben vagy: Tumblren közvetíted az üléstermi eseményeket. Az első magyar tumblres azonban mégiscsak Orbán Viktor volt az amerikai fotóblogjával. 

Azt nem tudom, hogy Orbán személyesen pötyögött-e annó a Tumblren, azt viszont tudom, hogy a Facebookját nem ő csinálja. Hatalmas tanácsadói köre van, biztos megmutatták már neki, mi az az internet. Szerintem pont azt a digitális szakadékot kell áthidalni, ami Orbán generációja és a mi generációnk között van. Észtország a mintapélda számomra ebben a kérdésben: ott az egész társadalmat megtanították internetezni, hogy az e-demokráciát használni tudják. Magyarországon ugyanezt a pénzt a Kóka-féle Elender Kft. zsebelte be, a középosztály meg vásárolt belőle videókamerát, számítógépet. Szükség van persze a hardverre is, de inkább arra van szükség, hogy mindenkit fel tudjunk zárkóztatni.