A NATO-csúcs előtt Ukrajna legnagyobb ellensége a közöny, ezért próbál még felmutatható sikereket elérni. Mandiner Harctér Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértővel és Bendarzsevszkij Antonnal, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatójával. Összefoglaló.
„Nem látom a rakétacsapások sűrűségének a növekedését” – kezdte a beszélgetést Bendarzsevszkij Anton reflektálva arra, hogy bizonyos hírek szerint megerősödtek az orosz légicsapások Ukrajnában, elsősorban Kijevben. A részben drónokkal végrehajtott orosz légitámadások egy-két napi rendszerességgel történnek, céljuk, hogy Ukrajna ne tudja átcsoportosítani légvédelmi rendszereit a frontra. Az elmúlt hónapokban többször érték dróntámadások Moszkvát is, amelyből látható, hogy Oroszország nem képes megvédeni a légterét, nem tudja megakadályozni, hogy ezek a drónok több száz kilométert tegyenek meg. Bendarzsevszkij Anton kitért arra is, hogy már Vlagyimir Putyin orosz elnök is említette a háború szót, miközben különleges katonai hadművelet címszó alatt támadták meg Ukrajnát. Robert C. Castel arra mutatott rá, hogy az orosz-ukrán háborúban bevetett drónok száma megnövekedett, és meglehetősen nagy kihívást jelentenek, hiszen a radarok jelentős részben nem észlelik jelenlétüket. Castel szerint nincs általános orosz légifölény, viszont a front fölött egyértelmű az orosz előny, mivel az ukrán kis hatótávolságú légvédelmi eszközök nem képesek választ adni az orosz támadó eszközökre. Középes hatótávolságú fegyverekre lenne szüksége Ukrajnának, viszont
„a Nyugatnak sincs mit adnia Ukrajnának”
– jegyezte meg Robert C. Castel.
Fegyverszállítások Ukrajnának
Bendarzsevszkij Anton határozottan kitart azon álláspontja mellett, mely szerint az idő Ukrajna javára dolgozik, mivel a Nyugattól egyre jobb fegyvereket és hadieszközöket fognak kapni. Szerinte a háború elején a Nyugat sem vette komolyan a konfliktust, azt gondolták, hamar véget ér, aztán világossá vált Európa számára is, hogy sokáig fog elhúzódni, s az elmúlt években leépített védelmi potenciált újra fel kell építeni. Kitért arra, hogy Ukrajna számít az amerikai F-16-os vadászgépek megérkezésére, hogy ellensúlyozni tudják az orosz helikoptereket. Robert C. Castel úgy látja, hogy
„egyenletesen gyengül az ukrán légvédelem a háború kezdetéhez képest,”
ugyanis azzal, hogy átadtak „homeopátiás adagolásban” nyugati légvédelmi rendszereket, azzal éppen csak betömtek néhány rést. Szerinte a nyugati hadiipar nem lesz képes hamar visszafejleszteni saját magát, mint tette azt az 1960-as években. A biztonságpolitikai szakértő úgy gondolja, hogy a harci repülőgépeknek általában nem nyernek csatát helikopterek ellen, mivel nagyon nehéz levadászni őket mozgékonyságuk miatt.
Prigozsin és a Wagner-csoport jövője
Jevgenyij Prigozsin Wagner-vezér újra jelentkezett, és azt mondta, a jövőben újabb győzelmekre lehet tőle számítani, valamint visszakapta azt a 10 milliárd rubelt, amelyet lefoglaltak tőle a Wagner-felkelés idején. Bendarzsevszkij Anton szerint a Wagner-csoport lényegében megszűnt, mivel felszámolták az irodájukat, valamint a Wagner plakátjait országszerte levették. Szerinte
„Prigozsinra biztosan nem fognak semmit bízni Oroszországban.”
Úgy gondolja, a visszakapott pénz nem Prigozsin személyes vagyona, hanem a zsoldosok kifizetésére, valamint a háborúban elesett katonák családjának megsegítésére szolgál. A szakértő szerint Prigozsin kétségtelenül tehetséges abban, hogy megtalálja, hol van rá szüksége az orosz államnak. Többek között egy nagyon sikeres és nézett médiacsoportot is működtetett. Bendarzsevszkij szerint a Wagner-lázadás ezeket az üzleti érdekköröket teljesen felszámolta. Robert C. Castel szerint Prigozsin jó üzleti érzékkel rendelkezik, viszont a pénze valójában az orosz állam pénze. A biztonságpolitikai szakértő szerint a pénzét megpróbálta politikai hatalomra átváltani.
„Nem egy életpályamodell trónkövetelőnek lenni a tekintélyelvű rendszerekben”
– mondta el Robert C. Castel.
Bendarzsevszkij Anton kifejtette, hogy az emberek Oroszországban egyre inkább távol akarják magukat tartani a közélettől, a legjellemzőbb társadalmi reakció a Wagner-csoport lázadására a teljes apátia volt. Szerinte az orosz társadalomban az a cél, hogy megmaradjon viszonylagos társadalmi szabadságuk. Úgy látja, hogy a lázadás hatással van arra, hogyan ítélik meg az oroszok Putyin elnököt. Robert C. Castel a beszélgetés végén kitért az ukrán frontra és a vilniusi NATO-csúcsra, szerinte a zaporizzsjai atomerőmű kapcsán egyfajta propagandát gyártanak, nukleáris katasztrófát emlegetnek. Szerinte az ukránok ebbe azért is fektetnek nagy energiát, hogy a NATO-csúcs előtt valamit lerakjanak az asztalra, és felrázzák a nyugati közvéleményt. Bendarzsevszkij Anton szerint az ukránok félelmei nem alaptalanok, mivel sajnos történelmi tapasztalat az 1986-ban bekövetkezett csernobili atomkatasztrófa, és nem szeretnének soha többet egy újabb nukleáris pusztítást átélni a területükön.
A teljes beszélgetés itt tekinthető meg:
A műsor podcast formában is visszahallgatható:
Dobsa István a Mandinernek arról beszélt: Kárpátalja gazdasága különösen érzékenyen reagálna arra, ha megszüntetnék a stratégiai jelentőségű cégek dolgozóinak hadkötelezettség alóli mentességét.
A védelmi tárca kiemelte, hogy a támadás válasz volt az Oroszország területén elkövetett ukrán „terrortámadásokra”.
A miniszterelnök és az EU vezetése is a magyar kisebbségi jogok fontosságáról beszél, ám eddig a kárpátaljai magyarságot senki sem kereste meg hivatalosan.
Korábban úgy tűnt az oroszok nem akarnak tárgyalóasztalhoz ülni.
A lap nagyon pozitív jelnek tekinti Ukrajna uniós csatalkozásával kapcsolatban azt, hogy az új magyar kormány kedden az ukrajnai magyar kisebbség helyzetéről fog tárgyalni az ukránokkal.
A Trump – Xi találkozó után meg lehetett tippelni, hogy milyen hamar érkezik majd Pekingbe Putyin.
Nem ilyen búcsút képzelt el magának…
A sokszor „feljelentőemberként” emlegetett Tényi bejelentése mentén ismeretlen elkövető ellen nyomoz a hatóság.
