Ki tudja döntésre vinni az ukrajnai háborút? – Kaiser Ferenc és Somkuti Bálint a Mandineren

A Mandiner Világrend vendégei Kaiser Ferenc biztonságpolitikai szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense és Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, az MCC Geopolitikai Műhelyének kutatója voltak.

***

A legnagyobb orosz hiba az volt, hogy 180 ezer emberrel akartak elfoglalni egy 550 ezer négyzetkilométer nagyságú országot – kezdte a Mandiner Világrend adásában a beszélgetést Kaiser Ferenc, aki szerint az oroszoknak volt 900 ezer katonájuk, az ukránoknak 200 ezer, így a papírforma szerint nekik kellett volna megnyerniük a háborút.

Nem háborút, hanem „különleges katonai műveletet” indítottak, vagyis nem vetették be a rendelkezésre álló erők nagy részét, mert arra számítottak, hogy az ukrán hadvezetés szétszalad, az ukrán hadsereg nem fog ellenállni, így 1-2 hét alatt leverik az ellenállást – folytatta az NKE docense. Az oroszok a Krímből kitörve Herszonon át Odessza felé indultak, de az ukránok Mikolajiv határában megállították őket, északon pedig megpróbálták Harkivot és Kijevet elfoglalni, sikertelenül.

Kaiser szerint

és azt is, hogy a NATO mekkora segítséget hajlandó nyújtani.

A szakértő további hibáknak látta, hogy az oroszok alultervezték a műveleteket, ebből logisztikai hiányok keletkeztek, a harcokban pedig a célfelderítéstől túl sok időt hagytak el a légicsapásokig.

Az orosz hadvezetés elégtelen erőkkel készült a támadásra – értett egyet kollégájával Somkuti Bálint. Az MCC kutatója elmondta, az oroszok gépesített hadoszlopokkal akarták megfélemlíteni a lakosságot, és arra számítottak, hogy az ukrán hadsereg nem tanúsít ellenállást, de a bevonulásnak nem volt légi fedezete, és gyenge volt az elektronikai hadviselés is.

Somkuti szerint 2014 óta nagyon komoly kiképzést, haditechnikai eszközöket kaptak az ukránok, a nyugati hatalmak a minszki megállapodásokat arra használták fel, hogy megerősítsék az ukrán hadsereget.

Ki provokált kit?

„Elképzelhetetlennek tűnt, hogy a Nyugat belekényszerítsen egy atomhatalmat egy küzdelembe, ahol várhatóan agresszívan fog fellépni” – szögezte le Somkuti Bálint, hozzátéve, hogy a budapesti megállapodásban Ukrajna egykor bérbe adta Oroszországnak a Krím-félsziget katonai bázisait, lemondott atomfegyvereiről, Oroszország pedig garantálta Ukrajna semlegességét, mégis, a 2014-es puccs után az új ukrán vezetés ezt a pontot felmondta.

„Ki kényszerítette Ukrajnát, hogy a Nyugathoz közeledjen?” – replikázott Kaiser Ferenc, aki megjegyezte, a nemzeti önrendelkezés egy alapjog, ami eszerint Oroszország szomszédainak nem jár – Moszkva azt szeretné, ha ezen országok alá lennének vetve az ő érdekeinek, Ukrajna pedig ebből nem kért.

„A nemzeti önrendelkezés betartása vagy megsértése nem nyugati alapjog, azt bárki megteheti”, ahogy a múltban nyugati hatalmak sem minden esetben tisztelték más országok szuverenitását – fűzte hozzá Somkuti. „Egy atomhatalommal biztos, hogy jó kekeckedni? A NATO Ukrajnáért sem fog megkockáztatni egy atomháborút” – fogalmazott, utalva az atomhatalom Oroszországgal való konfliktusgenerálás kockázatára.

Kaiser Ferenc arra hívta fel a figyelmet, hogy a Nyugat nem fenyegette meg Oroszországot atomcsapással, visszafelé viszont ez többször megtörtént, illetve hogy Amerika nem Oroszországra, hanem Kínára koncentrál, legkorszerűbb fegyverei a csendes-óceáni térségben vannak.

Ha a NATO komolyan meg akarta védeni Ukrajnát az orosz befolyástól, miért nem adott nekik biztonsági garanciákat? – kérdezte kollégájától Somkuti, amire Kaiser Ferenc azt válaszolta: a NATO demokratikus szervezet, kollektív döntéseket hoz,

Viszont a svédek és a finnek is rájöttek az ukrajnai háborúból, hogy a biztonsági garanciák nem sokat érnek, csak a NATO-tagság jelent biztonságot.

Hibrid háború, szimmetrikus háború

Az NKE oktatója elmondta, az oroszok az ukrán infrastruktúrát lövik, a lakosságot akarják megtörni, de az a legtöbb háborúban nem jött be. Ezzel még az orosz ajkú lakosságot is maguk ellen fordították. „Az oroszok ezzel a háborúval a maradék civilizációs, kulturális befolyásukat is elhamvasztották Ukrajnában” – fogalmazott Kaiser.

A hibrid háború jellegzetességeire vonatkozó műsorvezetői kérdésre az MCC kutatója elmondta: nem tartja hibrid hadviselésnek a háború menetét, mert ezeket az eszközöket a korábbi háborúkban is alkalmazták már, ugyanakkor a műholdas-drónos felderítés, az információs tér bővülése valóban új jelenségek, ahogy a katonai technológia is fejlettebb.a

Kaiser Ferenc szerint az ukrajnai háború több hadviselés jegyeit viseli magán, így az első világháborúét, ahogy lövészárkokban sárban állva lövik egymást a katonák, az információs háborúét, ahogy szállnak a drónok és a kibertérben is zajlik a hadviselés, de

és ezért sokáig tudnak tartani.

Mennyiségi fölény – minőségi fegyverzet

A tartalékokra vonatkozó kérdésre az NKE docense azt válaszolta, hogy Oroszország nem vethet be mindent, a távol-keleti régiót nem hagyhatja ott, muszáj tartalékolnia. „Oroszország azt is tudja, hogy a NATO sem fogja megtámadni” – mondta, hozzátéve, hogy Ukrajna viszont a túlélésért harcol, neki minden erőforrását bele kell tennie a háborúba.

A kérdés tehát az, hogy Ukrajna bírja-e embererővel. Somkuti Bálint szerint az emberveszteségek nagyok, az ukrán emberutánpótlás nem véges, ezt jelzik a kényszersorozások. Mint mondta, az oroszok a harcieszköz-veszteségeiket be tudják pótolni, ugyanakkor ukrán oldalon az Egyesült Államokon kívül nincs olyan NATO-tagállam, amely több fegyvert tudna adni. „Ezek egy modern háborúban nem értékelhető mennyiségek; amit a Nyugat ad, az ki fog merülni, és

– szögezte le.

Kaiser Ferenc erre azzal válaszolt, hogy az oroszok nem tudták eddig megnyerni a háborút, ami önmagában azt jelzi, hogy náluk sincs rendben az utánpótlás, több lőszert lőnek el, mint amennyit pótolni tudnak.

Mikor lesz vége?

„Lesz egy kifáradás mindkét félnél, ami sok szakértő szerint nyárra várható” – magyarázta az NKE oktatója, aki szerint nem várható tavaszra nagy ukrán ellentámadás, ahhoz ugyanis kellene 300 nyugati harckocsi, míg jó esetben is kapnak százat. Kaiser szerint az oroszok tanultak a hibáikból, több lépcsőben kiépített, mélységi védelmük van, az arcvonal szűkebb lett, nagyobb a csapatok sűrűsége.

„Ezen a frontvonalon nagy áttöréseket senki nem fog elérni. Az oroszoknak nem megy elképesztő mennyiségű technikai fölénnyel, és az ukránoknak sem fog. Nyilván a két hadvezetés már most is tudja.

– tette hozzá a szakértő.

Somkuti azonban úgy vélte, hogy Oroszország már túl sok erőforrást, élőerőt, technikát, pénzt áldozott erre a konfliktusra, hogy „kiegyezzen egy koreai típusú döntetlennel”. Mint mondta, összeomlást akarnak előidézni az ukrán hadseregben, és ennek egy éven belül be kell következnie, mert „a jegelt konfliktusba nem mehetnek bele”.

Ezzel vitába szállt Kaiser, aki szerint a befagyott konfliktus éppen jó az oroszoknak, mert így tudják fogni Moldovát Transzisztriával, Georgiát Abháziával és Dél-Oszétiával, mert „a megcélzott országot senki nem fogja felvenni sehová, a külpolitikai mozgástere korlátozott lesz, külföldi befektetések nem jönnek hozzá”.

Ki éri el a céljait?

„Nem fogja felvenni a NATO Ukrajnát;

– vélekedett Kaiser Ferenc, aki szerint az EU sem fogja felvenni, mert sok uniós ország nem fog ebbe beleegyezni, viszont a megmaradt Ukrajna a Nyugathoz fog közeledni, „Oroszországnak ez a hajó elment”.

Somkuti Bálint szerint ez nem lejátszott menet, mert Ukrajna képes lehet majd arra, hogy újra fegyverkezzen, és megerősödött gazdasággal és hadsereggel „revideálni tudja a nyugati álláspontot”. A biztonságpolitikai szakértő úgy vélte, hogy a Nyugat „szürreális magasságba emelte a küzdelmet, hogy innen már nem lehet szépen visszajönni”, a Nyugat ebből arcvesztés nélkül nem tud kijönni, majd hozzátette: egyik fél sem áll közel stratégiai céljai megvalósításához.

A teljes adás itt tekinthető meg:

Nyitókép:  Ukrán katonák akció közben Bahmut közelében február 15-én  ––  forrás: YASUYOSHI CHIBA / AFP