„Konfliktus volt. Azzal, hogy Oroszország bejelenti, hogy ő nem fogadja el, hogy más országok azt csinálnak, amit akarnak, az a konfliktus van. Azt nem a Nyugat generálja, az van tőle függetlenül. Az a kérdés, hogy hogyan reagál rá. Lehet úgy reagálni, hogy nyusziként behúzzuk fülünket-farkunkat, és azt mondjuk, hogy ‘ti ott a környéketeken csináljatok, amit akartok’, de akkor holnap máshol fognak jönni ezekkel az érvekkel” – vélekedett a Corvinus Egyetem docense.
Mint mondta, Oroszország ugyanakkor több korábbi konfliktusnál azt tapasztalhatta, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei az ENSZ-ben és azon kívül megkerülik őt a globális kérdések eldöntésénél, és ezt biztonsági fenyegetésként értékelte. A Grúzia és Ukrajna NATO-tagságával kapcsolatos ígéreteket azonban túlértékelte, és pontosan tudhatta, hogy arzenáljához viszonyítva a NATO európai képességei nem jelentenek számára igazi veszélyt.
„A NATO abban jelent akadályt Oroszország számára, hogy a „Közel-Külföldjüknek” tekintett befolyási övezetükben mit tudnak megtenni” – tette hozzá Marton Péter. A külpolitikai szakértő szerint Moszkva 2014-ben és 2022-ben meglépte Ukrajna ellen, amit úgy vélt, hogy az érdeke diktál, de utána meglepődött, hogy a Nyugat kitartott a szankciós politikája mellett és beleállt Ukrajna fegyverzeti támogatásába.