elsőként a koppenhágai kritériumokat az EU-ba igyekvő kelet-európai államok betagozódása érdekében hozták létre, majd 2009-ben az Alapjogi Chartába foglaltak jogállami kitételeket. Ezzel együtt a jogállamisági feltételek betartatási mechanizmusát nem szabályozták, azokat csak 2013-2014 után kezdték kidolgozni.
Gálik Zoltán felhívta a figyelmet, hogy többféle jogállamiság eljárás létezik, a legfontosabb a 7. cikk szerinti eljárás, amelynek folyamatában az EP mellett az Európai Bizottság és az Európai Tanács is jelen van, ezért ez a lassú, körülményes eljárás. Éppen ezért jelentkezett az igény egy gyorsabb és hatékonyabb kényszerítő eljárásra, ez lett a jogállamisági mechanizmus, és megfigyelhető az a tendencia is, hogy az EU Bírósága is egyre többször hoz jogállamisági döntéseket, amely ítéletek precedensekké válhatnak.
Nem probléma, hogy a jogállamisági vita átpolitizálódott?
A Mandiner Világrend vendége szerint az EU éppen azért jött létre, hogy ezek az államközi viták lebonyolódjanak, maga az uniós jog is egy viták folyamatában kikristályosodott jogi képződmény. „Az uniós államok létrehoznak bizonyos „szuverenitás-medencéket”, ezekben megszületnek a közös döntések, de az EB is előreterjeszthet jogszabályokat, amelyek nem feltétlenül teljesen kompatibilisek az európai szabályozással, a Tanácsban döntenek ezekről, aztán a Bizottság számonkéri a szabályt be nem tartó tagállamot, majd a Bíróság döntést hoz egy vitáról – ezen keresztül alakul az uniós jog” – magyarázta Gálik Zoltán.
Van olyan is, hogy a tagállamok alkotmánybíróságai mondják ki, hogy nem jó irányba fejlődik az uniós jog
– a lengyel és a német alkotmánybíróság döntései nagy vihart kavartak, de ez egy folyamatos jogvita, ezek a testületek is vizsgálják, hogy hol vannak az integráció határai.
Helyes-e a jogállamiság és a támogatási pénzek kifizetésének összekapcsolása?
A Corvinus Egyetem docense felhívta ezzel kapcsolatban a figyelmet, hogy 2021 végén volt egy ET-döntés a hétéves uniós költségvetési számok kérdésében a helyreállításról, a közös hitelek felvételéről, amelyhez Magyarország és Lengyelország is egyetértését adta – ezeket a szabályokat kell most betartani.
Az uniós alapokból járó pénzek kifizetése ügyében pedig
megszületett egy kompromisszum, hogy Magyarország az EB által kijelölt jogállamisági feltételeket be fogja tartani,
az EB pedig felügyelni, monitorozni fogja, hogy betartjuk-e.
Gálik Zoltán szerint az egyezség szükségszerű volt, hiszen – mint fogalmazott – „amikor a szomszédban háború zajlik, és az európai gazdaság a tönk szélén van, és belecsúszunk a recesszióba, akkor ezekre a belső ügyekre nagyon gyorsan megoldást kellett találni”. A szakértő úgy vélte, a megszületett megoldás életképes lehet, lehetőség van arra, hogy mindkét fél érvényesítse érdekeit, elérje céljait.
„Ha közösen elfogadtuk ezeket a szabályokat, akkor már érvényesek ránk. Az Alapjogi Chartát és a 2021-ben elfogadott jogállamisági és kifizetési szabályokat közösen elfogadtuk” – figyelmeztetett a szakértő. Gálik felhívta a figyelmet, hogy vannak más szempontok is a vitában: például a „nagy pénzadó” államokban a választók számonkérik a politikusokat, hogy az általuk beadott közpénzeket mire és milyen módon költi el az EU, így ezeken a politikusokon
éppen olyan jellegű választói nyomás van, hogy ezeket a jogállamisági kritériumokat más államokkal betartassák.
Hol vannak az európai integráció határai?
Erről folyamatos jogvita zajlik az EU-ban a tagállamok és az Európai Bíróság között, illetve az uniós intézményeken belül is.
Arra a műsorvezetői kérdésre, hogy az uniós intézmények tényszerűen egyre több tagállami hatáskört vonnak el, Gálik azt felelte: ez a félelem jogos lehet, hiszen olyan jogszabályok is születnek, amely irányokról az alapszerződésekben nem volt szó – maga a jogállamisági mechanizmus is egy ilyen terület, „szerencsésebb lett volna a mechanizmusokat részletesen beletenni az alapszerződésbe” – tette hozzá.
Arra a kérdésre, hogy Európai Egyesült Államok, a föderalizmus csak egy utópia, vagy egy reális forgatókönyv, Gálik Zoltán azt felelte, hogy az utóbbi. „Hogyha egy kicsit rámenősebbek vagyunk, és megnézzük, hogy milyen az uniós integráció, akkor azt lehet látni, hogy már most egy föderális szerkezetet tudhat magáénak” – mondta,
példának hozva több „lopakodó integrációs területet”, amely a föderalizmus irányába vitte el az EU-t,
így a közös uniós külpolitika kialakítását, a közös biztonságpolitikát, a közös hitelfelvételt vagy a közös stabilitási mechanizmust.
„Rendkívül sok olyan változás történt szerződésmódosítás nélkül, ami löki az európai integrációt a föderalizmus irányába” – fogalmazott a Világrend adásában az egyetemi docens, ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a föderalizmus nem mindig centralizációt jelent, az inkább egy „arany középút”, amellyel meg lehet találni a régiók és a központ közötti hatalommegosztás helyes elvét, ahol mindenkinek megvan a saját jogalkotási hatásköre, a saját politikai rendszere – ehhez azonban a regionális és a központi kompetenciákat pontosan le kellene írni – tette hozzá.
Megváltoztathatók a nem jól működő uniós intézmények?
Minden uniós intézményi változtatáshoz alapszerződés-módosítás kell,
ezt pedig sok esetben népszavazások kísérnék, így ha ezeket a kérdéseket az EU megnyitná, nagyon sok politikai csatározás indulna el – vázolta Gálik. Nemcsak az EP, de az EB összetétele, a biztosok számának csökkentése, vagy az ET szavazási rendszere, a minősített többségi eljárás, illetve ezen döntések számának növelése is vita tárgya lehetne, de nemcsak a tagállami szuverenitás szempontja, hanem azzal ellentétes tervek is ott lennének az asztalon, így például sok államban éppen az a törekvés, hogy az EP mint a föderális irányba való átalakítás, a nemzetek felettiség legfontosabb intézménye ebbe az irányba fejlődjön tovább.
„A változtatásnak jelenleg nem sok realitása van” – szögezte le az EU-szakértő, aki szerint a 2000-es évek elején az EU egyszer nekiállt egy reformnak, amikor egy európai alkotmányt akart létrehozni, és újra akarta gondolni az uniós intézmények működését, de ez megakadt; ma leginkább csak egy alkotmányozó konvent létrehozásának van esélye.
--
Nyitókép: Az Európai Parlament képviselői hallgatják az ukrán elnök videóbejelentkezését az EP plenáris ülésén Strasbourgban december 14-én.
Fotó: MTI