P. Mobil – Nélküled (Ismerős Arcok feldolgozás)

Még a bűngyenge eredetinél is silányabb, merénylet a jó ízlés ellen.

Az egyszeri indexes ott áll az ajtó előtt. Bentről boldog hangzavar, az összetartozás, a barátság, az önfeledt bolondozás hangjai szólnak. Bent meleg van. Fény. Boldog és segítőkész emberek aki képesek megfogni egymás kezét ha szükség van rá. Az egyszeri indexes ott áll. Nagyon szívesen benyitna. Irigyli a közösség meleg és megnyugtató érzését. Irigyli a békét, a boldogságot. Irigyie hogy a bentiek EGYÜTT vannak. Mindenkinek van valakije, mindenkinek ott van mindenki. Egy vérből valók. Az egyszeri indexes bemenne, mert szeretné ezt ő is magáénak tudni. De nem tudja hogy kell. Kényelmetlenül érzi, hogy odabenn ő nem lehet több másoknál, ő CSAK UGYANANNYI mint bárki más. Ezt nem érti, nem tudja hogyan kellene így élnie. Mivel fél az ismeretlentől, marad kinn inkább a hidegben. Mivel nem mer bemenni, egyre inkább azokra dühös akik benn vannak. Mire fel érzik ezek annyira jól magukat? Mire ez az egész felhajtás? Az indexes egyre dühösebb. Most már meggyőzte magát, hogy ő nem is akarna bemenni, még ha hívnák sem. Azon gondolkodik, hogyan tudna olyan szavakat találni, amivel lekicsinyli azt amire sóvárgott az előbb, és amit a saját kibicsaklott lelke miatt önmaga tagadott meg magától. Ki kell adnia magából a dühöt, találnia kell módot arra, hogy most igazán sértő legyen amit ír! Hátha megszűnne végre ez a fájó viszketés... És az egyszeri indexes elfordul az ajtótól. Háta fordít azoknak, akik minden további nélkül befogadnák, és kezet nyújtanának neki...hátat fordít és elindul a sötétben, egyedül. Holnap mindent metesz, hogy virtuálisan beletörölje a lábát ezekbe az idegesítő emberekbe, akik boldogok azzal, hogy együtt vannak.

Így már jobb.

Igen, a lendület sokat dob rajta.