Mráz Ágoston Sámuel üzent Török Gábornak: Felháborító, határozottan visszautasítom, várjuk a bocsánatkérését!

Nem akárhonnan „reklámozták” a Mandiner műsorát.

Egyszer volt, hol nem volt… így kezdődött a mese, amelynek főhőse egy Nógrád vármegyei kisfaluból került a színpad, a showbiznisz világába.

„Egyszer volt, hol nem volt… így kezdődött a mese, amelynek főhőse egy Nógrád vármegyei kisfaluból került a színpad, a showbiznisz világába. Radics Gigi nemcsak hang, hanem üzenet. Azt üzeni: lehet mélyről indulni, cigányként, magyarként, hittel, családdal, kitartással felemelkedni. Amit elért, nem adták ingyen: tehetsége mellé alázat, kitartás, munka kellett. Ha Amerikába születik, ma már valószínüleg világsztár, de nekünk magyaroknak így is az, hiszen Gigi a miénk, mindannyiunk örömére. Az évek során gyönyörű nővé érett, aki meghódította a szíveket, és tiszta, csilingelő hangjával, színpadi jelenlétével beragyogja a hétköznapjainkat. Elképesztő bátorság kellett ahhoz, hogy október 23-án színpadra álljon az állami megemlékezésen és több százezer ember előtt énekelje a Szabadság vándorait. Ő akkor és ott, nemcsak egy dalt, hanem egy egész közösség reményét vitte színpadra.
Bátorság és hihetetlen belső erő és béke kellett hozzá, hiszen a mai közélet ellenzéki gyűlölködőit agresszív, sokszor bántó megnyilvánulásait nehéz viselni, ez csak harcedzett embereknek való. Gigi mégis vállalta és vállalja a mai napig az értékrendjét, az elkötelezettségét, példát mutat hűségből és az elvei melletti kiállásból. A hite ad neki erőt, és persze a kislánya meg a család, hogy újra és újra színpadra álljon és megörvendeztessen bennünket valamelyik klasszikus feldolgozásával vagy éppen egy saját dallal. Megadatott nekem, hogy személyesen is ismerhessem az édesapjával együtt, és őszintén mondom, soha nem kellett csalódnom. Rendkívüli emberek. Ahogyan ők látják és megélik a világot az példaértékű. Bár mindig előre néznek, soha nem felejtették el, hogy honnan jöttek.

Talán ez is az oka annak, hogy Gigi nem a virtuális világban, hanem a valóságban éli a mindennapjait. Ritkán jelenik meg a közösségi médiában, csak ha van mondanivalója. Legutóbb az év elején olvashattuk egy írását a Facebook-on, amiből most szó szerint idézek: ,,Nem az a gazdag, akinek sok pénze van jó autója, nagy háza vagy sok követővel rendelkező oldala (vicces leírni is), hanem aki épségben hazaér és megpuszilhatja a gyermekét, férjét, szüleit, testvéreit… Az az igazán nagy érték, amikor tovább adhatjuk gyermeküknek az otthon melege érzését, sok nevetéssel, lelki támogatással boldog pillanatokkal, nem csak egy poszt erejéig, hanem egy életen át és ha ezt megengedi az élet vagy egy felsőbb erő, ami számomra ISTEN! Akkor én örökké hálát fogok érezni a szívemben.
Szeressétek egymást és legyetek hálásak minden egyes pillanatért, amit megélhettek családjaitokkal… Számomra, számunkra Gigi egy közülünk, egy hétköznapi lány, aki mégis sokkal több ennél, akire büszkék vagyunk, mert magyar és mert a miénk. És ezt nem veheti el senki, sem egy félrecsúszott mondat, sem a gyűlölködő kommentek, mert a lelkünkkel érezzük őt. Elismerést érdemel az életútja, a pályája, és az a kitartás, amivel fölküzdötte magát az élet színpadára. Kiváló példája Ő annak, hogy mire képes az, aki hisz abban, hogy ki lehet törni, előre lehet jutni, hiszen a lehetőség mindenki számára adott, csak élni kell vele - tanulás, alázat, kemény munka. Ez a titok kulcsa. Sokunk nevében remélem, hogy rövidesen újra találkozhatunk Gigivel a színpadon, hiszen a jelenléte, a kisugárzása nekünk is erőt ad és reményt a szürke hétköznapokban. A szabadság ott kezdődik, ahol nem egymás ellen, hanem egymásért élünk.”
Nyitókép: Képernyőfotó