A haladás kritikája, avagy a szabadság ellenforradalma

A fiatal konzervatív szerzők egyike a markáns álláspontot képviselő Pető Zoltán, aki az ELTE BTK-n szerzett történelem és esztétika szakos diplomát 2012-ben, 2014-től a Molnár Tamás Kutató Központ ösztöndíjas kutatója, 2015-től a PPKE BTK politikaelméleti doktori iskolájának hallgatója volt. Először a 18. századi brit politikai filozófiai gondolkodást kutatta, aztán a 20. századi német konzervativizmust, majd érdeklődése a két világháború közti magyar filozófiai és politikai gondolkodás felé fordult. Nem a mostani az első kötete: az Edmund Burke és kritikusai az angolszász konzervativizmus alapító atyjának korát és személyét helyezi a középpontba, az Egy reakciós „liberális” a 20. században – Erik von Kuehnelt-Leddihn politikai filozófiája pedig egy elfeledett osztrák gondolkodót mutat be, aki híres volt arról, hogy Hitlert a baloldalra sorolta.

Új kötete, a Rések Leviatán páncélján azokról a résekről szól, amelyeket a szabadság ellenforradalma ütött a modern állam falán. Izgalmas címadás, minthogy az ellenforradalomra általában nem a szabadság szinonimájaként tekint a közélet. Az ellenforradalom azonban itt a konzervativizmust jelenti, vagy legalábbis annak bizonyos szerzőit. A kötet három részre tagolódik: Szellem és anyag, A szellem ellenforradalma, Magyar szellem. 

Mint írja, sok haladásként tételezett jelenségnek van árnyoldala, és hogy haladásnak vagy hanyatlásnak tekintjük az adott fejleményt, az attól függ, melyik aspektust hangsúlyozzuk. Rámutat a technikai fejlődés nyomán beálló környezetvédelmi problémákra vagy épp arra, hogy a spirituális dimenziót tekintve egyértelműen hanyatlik a Nyugat. A konzervatív intellektusról szólván kifejti, hogy a konzervatívok hisznek az örökben, az állandóban, nem csak a változóban – ez többnyire a hívő keresztény konzervatívokra igaz. A változás minden tér- és időbeli velejárója, a transzcendens szféra az, ami változatlan, és ahhoz kell mérnünk magunkat. 

A materializmus problémájának központi tétele a világ eljelentéktelenítése (amit Max Weber a világ varázstalanításának hív), a szerző sokat kritizálja a technicitást, a naiv naturalista hitet, és a világ jelentéstelítése mellett áll ki. Ami persze nem a mi feladatunk, hiszen a jelentés ott van a világban, nekünk csak újra figyelni kell rá. 

Következőleg egy Harari-kritikát kapunk. Yuval Noah Hararit – akit e sorok szerzője lapos, közhelyes, nihilista materialistának tart – 

Itt is rámutat a szerző, hogy a haladás elsősorban a materiális szférára vonatkozik, és ignoráljuk a tudás premodern hagyományait. Harari megalapozatlan módon a technikai utópia híve. 

Ezután jönnek a Pető „németes korszakából” származó esszék: először Oswald Spengler történelemszemléletét elemzi, majd Edgar Julius Jung konzervatív forradalmát, végül Ernst Jünger és Der Waldgang (erdőjárás) című esszéje kerül terítékre. 

Az utolsó rész, a Magyar szellem esszéi úgyszintén egy-egy gondolkodót állítanak középpontba: a filozófia mellett a neveléstudomány és a könyvtártudomány területén is aktív

Az utószó szerint semmi új nincs a nap alatt. 

Pető Zoltán: Rések Leviatán páncélján – A szabadság ellenforradalma. Hitel, 2025

Nyitókép: Hitel Kiadó