Széles mosollyal az arcán jelent meg a bíróságon az antifa-támadások vádlottja
Ha beismeri a tettét, akkor 11 évre ítélhetik el.
A börtönkörülmények miatti panaszok helyett talán az embervadászatot kellene elítélni. Nem?
Hetek óta lázban tartja a külföldi és belföldi nagyérdeműt a hazánkban zajló börtöntangó. Mint ismert, egy olasz antifasiszta ellenálló (civilben pedagógus) gyanúsítható azzal, hogy tettlegesen bántalmazott általa szélsőjobboldalinak vélt járókelőket Budapesten.
Ezt is ajánljuk a témában
Ha beismeri a tettét, akkor 11 évre ítélhetik el.
A vád szerint Ilaria Salis két társával, bűnszervezetben, előre kitervelten, aljas indokból támadott meg magyar és külföldi állampolgárokat, akiket ruházatuk alapján a Becsület Napja rendezvény résztvevőinek gondoltak. Az erőszak eredményeképpen hatan súlyosan, hárman könnyebben megsérültek, és fennállt az életveszélyt okozó testi sértés lehetősége is.
A haladár hazai közvéleményt és a nemzetközi brigádokat azonban nem az elkövetett példátlan bűncselekmény tartja lázban,
hanem azok a börtönsirámok, amikkel Ilaria Salis és korábbi cellatársa zokogta tele a sajtót. Hogy koszos, patkányokkal teli helyen tartják őket, telefonálni sokáig nem lehetett a hozzátartozókkal, és az őrök embertelenül bánnak velük.
Ha túllépünk azon az elkeserítő tényen, hogy
a hazai börtönviszonyok még nem érik el a norvég nívót, ahol a hetvenhétszeres tömeggyilkos Breiviknek luxuskörülményeket biztosítanak,
akkor is akadnak fejvakarásra okot adó bökkenők.
Többek között az, hogy Salisék vádjait tételesen cáfolták a hatóságok.
De ez talán a kisebbik gond.
Ezt is ajánljuk a témában
Gulyás Gergely a Kormányinfón tételesen megcáfolta az antifa tanárnő fogvatartásának ügyében felhozott vádakat, amely kisebb diplomáciai balhét okoztak Magyarország és Olaszország között.
A nagyobb, hogy
a Strasbourgig hullámzó ügy emberijogi korifeusai alapvető szerep- és aránytévedésben vannak.
Lehet ugyanis méricskélni a cellaméretet és a bv-őrök szúrós tekintetét, de először talán bizonyos kellemetlen kérdéseket kellene feltenni. Ilyesféléket:
Szabad-e elkenni egy bűncselekményt, ha szélsőbaloldali ideológiai felfűtöttségből követik el? Miért is esik az ilyen cselekmény más megítélés alá, mint egy szélsőjobbos támadás?
Egyáltalán: politikai különbségek rendezésének mióta szépelegve elkenhető eszköze az erőszak?
Morális szempontból melyik is fontosabb újságírói feladat:
a börtönkörülmények miatti sírást felhangosítani, avagy inkább empatizálni azokkal, akiket aljas módon véresre vertek Budapest utcáin?
És csak úgy halkan, a hazai ellenzék médiamunkásainak súgva: nem inkább a nemzeti integritás, a magyar állampolgárok védelme felől kellene közelíteni egy Magyarországon rendezett nemzetközi embervadászat ügyében?
Szerencsére úgy tűnik, a Melonival megerősített médiavisszhang sem ingatja meg az igazságszolgáltatás működését.
A társtettesek közül az egyik már mindent bevallott, így valós esély mutatkozik az antifa támadássorozat arányos jogi szankciójára a legteljesebb jogállamiság jegyében.
(Nyitókép: AFP)
Ezt is ajánljuk a témában
Van egy nagyon egyszerű megoldás arra, hogy szegény, utcán embereket verő külföldi antifasiszta verőlegényeknek és -leányoknak ne kelljen panaszkodniuk a magyar bíróságokra és börtönökre. Veczán Zoltán írása.