A második gondolatom pedig az volt, hogy milyen flexibilis dolog is ez a morál. Mármint hogy a nyilvánosság egy szegletében olyan nagyon hirtelen lesznek mindenféle emberi jogai azoknak, akik semmibe veszi mások testi épséghez, élethez való jogát. Ráadásul jellemzően mindig azok fedezik fel a mélyen bennük lakozó jóembert, akik nemrég egy másik virtuállincselő tömeg hangadóiként azon örömködtek, hogy egy, a politikai ellenfélhez tartozó személyt elítéltek, és neki majd milyen rossz lesz majd a börtönben.
A harmadik gondolat, ezzel összefüggésben meg az, hogy egyébként valahol megsüvegelendő ez: mármint, hogy az olasz politikum és sajtó egy része kiakadt a fogvatartási körülményeken, vagyis az olaszok így odafigyelnek a sajátjaikra, mint erre az eltévelyedett bambinára, akinek majd a mamma otthon kiosztja a megfelelő pofonokat, de más nem nyúlhat hozzá.
Félreértés ne essék, számomra nem lenne örömteli, ha londoni magyar (állampolgárságú) striciket, erőszaktevőket, maffiózókat mentegetne a magyar közvélemény, sőt. Ellenben azt méltányolnám, ha a mások megverésének céljával idelátogató külföldi terroristákkal kapcsolatban, legyenek akár antifasiszták, akár neonácik, legalább annyiban konszenzusra tudnánk jutni itthon, politikai oldalaktól függetlenül, hogy