„Kitört a vakáció, már az iskolaigazgatók számítógépének mappáiban vannak a következő tanév tantárgyfelosztásainak és órarendjének szeptemberig még legalább négyszer-ötször átdolgozandó tervei, de jelenleg csend honol a termekben és az udvarokon is. Érdemes ezt a csendet kihasználni arra, hogy még egyszer végiggondoljuk azt a hangzavart, amit a balliberális ellenzék gerjesztett a pedagógusok egy részének elégedetlenségét kihasználva, a társadalmi feszültségek növelése érdekében, és forró őszt vizionál a nyári viharok idején is.
A legkézenfekvőbb eleme a mesterségen felszított ágazati haragnak a pedagógusok valóban méltatlan és tarthatatlan bérszínvonala. A kormány az új életpályamodellről szóló törvényben rendezte ezt a kérdést, és a végrehajtáshoz az uniós források megérkezését jelölte meg feltételként. Nem azért, mert bárki az uniótól várná a magyar tanárok helyzetének javítását, hanem azért, mert az említett források felhasználásáról szóló megállapodásban maga az unió kérte, hogy a közoktatás fejlesztését, az ágazatban dolgozók helyzetének javítását hazánk kezelje prioritásként. Akik tehát azon mesterkednek, hogy mindenféle mondvacsinált okokból ezen forrásokat visszatartsák, ténylegesen megkárosítják azokat, akiknek sorsát állítólag oly lobogó intenzitással a szívükön viselik.