A Wagner-lázadás margójára

„2023. június 24-e így vagy úgy, de mindenképpen különleges napként fog bevonulni az orosz történelembe. A kérdés most az: hogyan értékelik majd évek múlva a Wagner menetelését a történészek? Puccskísérlet történt, vagy az orosz félrevezető taktika, a maszkirovka eklatáns példájáról volt szó? Vajon Jevgenyij Prigozsin az orosz elit egyik szegmensének utasításait hajtotta végre, esetleg Vlagyimir Putyin titkos parancsát, vagy saját szakállára indított kockázatos játsz­mát, amelybe belebukott? Rengeteg a spekuláció, és a tisztánlátást nem segíti az sem, hogy mind az orosz, mind a nyugati propaganda a maga javára próbálja fordítani a történteket a kommunikációs hadszíntéren.

Az oroszoknak jól jönne, ha sokan elhinnék, hogy Putyin rafinált mesterterve valósult meg, míg Biden elnök médiaszakemberei azon munkálkodnak, hogy mindenki az orosz rezsim bukását vizionálja. Mi induljunk ki abból, hogy amit láttunk, többé-kevésbé megfelel a valóságnak.

Jevgenyij Prigozsin elmondása szerint azért indult el Moszkva felé, mert «rendet kell rakni a hadügyminisztériumban!» Elsődleges célpontjaként nem Pu­tyint, hanem a hadügyminisztert, Szergej Soj­gut és a vezérkari főnököt, Valerij Geraszimovot jelölte meg. Mindez – ismerve az előzményeket – hihető. Sojgu és Geraszimov, illetve a Wagner tulajdonosa között mély személyes ellentétek húzódtak, amelyekről a közvéleménynek is tudomása volt. Ráadásul június elején a hadügyminiszter aláírt egy rendeletet, amelyben arra kötelezte az orosz alakulatokban szolgáló önkénteseket és zsoldosokat, hogy írjanak alá egy szerződést a minisztériummal – ezzel Sojgu kvázi maga alá rendelte a Wagnert. Prigozsin ezt elfogadhatatlannak tartotta, így belekezdett a kockázatos játszmába.”

Nyitókép: Handout / TELEGRAM/ @concordgroup_official / AFP