„A népmesékben a férfi (királyfi, legkisebb fiú) mindig okos, bátor, erős, furfangos, büszke, becsületes és kitartó, a királylány pedig szép. Bármennyire is unalmas és kiszámítható, azért ez olyan ősi toposz a gondolkodásunkban, amitől nehezen szabadulunk, és talán nem is kéne.
A transznő által megnyert holland szépségversenyről sokat írtak már (mondanám, hogy kapóra jött a nyári uborkaszezonban, de ez ma már sajnos több annál, mint színes kis bulvárhír), de az európai korszellemhez remekül illeszkedő végeredménytől függetlenül is sok támadás éri a szépségverseny intézményét, mondván, tárgyiasítja a nőket, csak azt a bizonyos egy dolgot értékeli, ezért igazán polkorrekt szépségversenyen (cáfolva az elnevezést) más szempontok is érvényesülnek (ész, egyéb teljesítmények, különleges képességek, férfi mivolt).