„A népmesékben a férfi (királyfi, legkisebb fiú) mindig okos, bátor, erős, furfangos, büszke, becsületes és kitartó, a királylány pedig szép. Bármennyire is unalmas és kiszámítható, azért ez olyan ősi toposz a gondolkodásunkban, amitől nehezen szabadulunk, és talán nem is kéne.
A transznő által megnyert holland szépségversenyről sokat írtak már (mondanám, hogy kapóra jött a nyári uborkaszezonban, de ez ma már sajnos több annál, mint színes kis bulvárhír), de az európai korszellemhez remekül illeszkedő végeredménytől függetlenül is sok támadás éri a szépségverseny intézményét, mondván, tárgyiasítja a nőket, csak azt a bizonyos egy dolgot értékeli, ezért igazán polkorrekt szépségversenyen (cáfolva az elnevezést) más szempontok is érvényesülnek (ész, egyéb teljesítmények, különleges képességek, férfi mivolt).
Egy ilyen látszólag politikamentes eseményt is átitatja immár a politika. Sokak szerint ezek a versengések megalázzák a nőket, »egy darab húsnak« tekintik őket, ráadásul a csúnyákat, kövéreket ez frusztrálja. (Hasonlóképpen frusztrálja a jól focizó balszélső az ügyetlen tévénézőt, a sprintfutó az elhízott fotellovagot, az agysebész a kukást, a sikeres miniszterelnök a sikertelen ellenzékit. Megoldás lehetne, hogy mindenkit, aki valamiben a többiek fölé nő, szépen visszanyesnének az átlag színvonalára, és akkor már az átlag szónak sem volna értelme, mert valamennyien egyformák lennénk.)
A szépségverseny talán az egyetlen olyan nagyszabású megmérettetés, ahol a külső adottságok számítanak. Ezek ugyanúgy nagyrészt velünk született, kisebb részben alakítható tulajdonságok, mint az olyanok, amikből minden rossz szájíz nélkül rendezhetnek versenyeket. A sport, a matematika-, fizika-vetélkedők épp úgy mérik és minősítik valamely képességünket, akár az ének-, rajz- vagy színészi tehetségkutatók. Még az iskolai érdemjegyek is belső értékeket mérnek, egyedül a szépségversenyen dönt a külső. Ahelyett, hogy a más területeken esetleg kudarcokat elszenvedők itt ragyoghatnának, belevisznek mindenféle csavarokat, hogy akár egy csúnya is nyerhessen. (Mintha a futásban a lassú, a dalválogatóban a botfülű kappanhangú diadalmaskodna.) Sőt, ha valaki nem nő, az se legyen hátrány, sőt mutassuk meg, hogy az is győzhet.”