Egy ilyen hosszú ideig tartó, ráadásul töretlen népszerűségű kormányzás joggal veti fel az önálló rendszer kialakulásán is túli, korszakos jelentőséget.
„Ha a ciklusról-ciklusra kibontakozó választói akarat alakulását nézzük, akkor le kell szögezni, hogy a 2010–12 közötti fundamentális változásokat azóta még három alkalommal szentesítette, minduntalan alkotmányozó többséget adva végrehajtójának, a nép. És akkor az elmúlt tizenhárom év három önkormányzati és két európai parlamenti választásának végeredményét nem is számoltuk, amint az sem, a Fidesz voltaképpen már a 2006 őszi helyhatósági és a 2009-es EP-választásokat is megnyerte. Azaz tizenhét éve folyton győz. Onnan is nézhetjük a dolgot, hogy míg a »rendszerváltás rendszerében«, vagyis az 1990 és 2010 közötti időszakban megtartott öt választás közül négy egyben kormányváltást is eredményezett, hiszen regnáló kormány csak 2006-ban kapott felhatalmazást a folytatásra, addig a Nemzeti Együttműködés Rendszerében megtartott három választás során mindig bizalmat szavaztak a Fidesz–KDNP-nek.
A hazai pártrendszer tekintetében a 2022-es választások végeredményeként nem egyszerűen a 2010 és 2019 között fennállott »centrális politikai erőtér« újjáépüléséről van szó, hanem arról, hogy a Fidesz–KDNP a magyar politikai rendszer domináns pártja lett és minden esélye megvan arra, hogy hosszútávú korszakot alakítson ki. A jelenlegi kormányzati ciklus negyedét májusban magunk mögött hagytuk, 2024 júniusában egyszerre lesznek európai parlamenti és önkormányzati választások, amely egyben afféle félidei választásnak is beillik – jelen tudásunk szerint az ellenfél nem lesz képes rajtvonalhoz állni, sőt a padlóról sem felkelni. Utána két év múlva, 2026-ban lesznek parlamenti választások. Ismét csak a mostani körülményeinkből kiindulva, belpolitikai veszély nem fenyegeti a Fidesz–KDNP 2030-ig tartó kormányzását. Egy ilyen hosszú ideig tartó, ráadásul töretlen népszerűségű kormányzás joggal veti fel az önálló rendszer kialakulásán is túli, korszakos jelentőséget. A jobboldal sorrendben negyedik, kétharmados felhatalmazást eredményező választási győzelme után, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének tizenharmadik évében, tehát politikai értelemben már biztosan Orbán-korszakról kell beszélnünk.”
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd