Erdogan győzelme nem azt jelzi, hogy az illiberális demokrácia örök

„Nem kell az embereket lenézni, nem lehet a valódi problémáktól elfordítani a fejünket, le kell menni vidékre, a választók nem hülyék. Fárasszam még az olvasót? Hány ilyen, »az emberekre« hivatkozó közhellyel találkozott mostanában, amikor a magyar, az orosz, a török vagy bármely más illiberális rendszer újra- és újra- és újraválasztásáról, fenntartásáról folyik a vita?

Mindenféle játszmát láttunk már ezekben a rezsimekben: ellenzéki együttműködést, ellenzéki partizánakciókat. Belső erőforrások, tartalékok előkotrását, párnacihák kifosztását ellenzéki kampányok finanszírozása céljából. Külső támogatásokat, nemzetközi összefogást. Az illiberális demokráciákról mindez lepereg, csak menetelnek előre, kitartóan. Most épp az Erdogan-rezsim nyert, már megint, két évtized óta folyamatosan. Miért? Lusta, ötlettelen volt a török ellenzék? Nem volt képes az összefogásra? Nem volt megfelelő vagy elég embere? Pótembere? A pótember pótemberének pótembere – arra az esetre, ha a korábbi jelölteket letartóztatták, kifárasztották, lejáratták. De, de és de. Minden és mindenki volt már.

A török ellenzék mindenre felkészült az elmúlt húsz évben, mindent kipróbált. És legnagyobb erénye, tényleg, hogy létezik. Nem is akárhogy.”

***

***

Nyitókép: Facebook