A tűzzel játszik Karácsony Gergely

„Roppant érdekes és tanulságos olvasni az akkori magyar miniszterelnökségi államtitkár, Zsindely Ferenc háborús naplóbejegyzéseit, amelyekből egy befolyásos politikus nézőpontjából valós időben követhetjük nyomon a magyar vezetők politikai gondolkodását, nézeteit és döntéseit. A se németellenes, se németbarát, magyarságában elkötelezett hazafi Teleki Pál 1941. április 7-i temetése után a németbarát és háborúpárti Bartha Károly honvédelmi miniszterrel beszélget, aki ezt mondja neki: »Gyerünk, nem bírom ezt a sok büdös pacifistát, ezeket a képviselőket.« Zsindely így felel neki: »Nem itt van a sok pacifista. 

A falvakban, a városokban laknak.« Másnap, amikor a Jugoszláviát megtámadó német csapatok átengedése miatt Anglia megszakítja velünk a diplomáciai kapcsolatot, azt írja: »Olyan háború kockázata szakad ránk, amelynek sorsára alig van befolyásunk. És oda vagyunk láncolva a német harci szekérhez.« Az Oroszország elleni német támadás előtt alig másfél héttel is úgy véli: 

»Az orosz háborúból – ha a jó Isten segít – kimaradhatunk. A németek, úgy látszik, nem kívánják részvételünket.«

Hitler valóban nem tartotta szükségesnek és a német katonai vezetés sem kérte hivatalosan a magyar katonai részvételt a június 22-én kezdődő német offenzívában, ugyanakkor a németbarát magyar tábornokok, Werth Henrik vezérkari főnökkel az élen, és Bartha miniszter az önkéntes csatlakozás felé igyekeztek nyomni Horthy kormányzót és Bárdossy kormányfőt, amit a »Kassát ért szovjet támadás« ürügyén sikerült is elérniük. Június 26-án este Zsindely ezt írja naplójába: »Az oroszok ugyan tisztára bolondok, hogy belénk kötöttek, de azért mindjárt háború?« Szerinte a hadba lépésünk valódi oka az lehetett, hogy a rivális románok a szlovákokhoz hasonlóan már csatlakoztak a német hadjárathoz, emiatt félő volt le-, illetve kimaradnunk a háborúból.

Most viszont nincs semmilyen érdekünk és okunk, hogy megismételjük a végzetes döntést, amit mai (valódi és vélt) barátaink akarnak ránk erőltetni. Ebben a háborúban ugyanis mi semmit sem nyerhetünk, de mindent elveszíthetünk.”

***

Nyitókép: Földházi Árpád