Nem Puccini, hanem Walkür!

„Prigozsin nem áruló, így ha meg is környékezték Nyugatról, nem állt át, hanem kettős játékot játszott, aminek az is célja lehetett, hogy az ukránokat kiugrassza a bokorból, kikényszerítve a maradék kilenc dandárral a »valódi« ellentámadást, hogy annak kudarca után az oroszok megindulhassanak. A zendülés pedig leginkább az orosz hadsereg, közigazgatás és rendvédelem stressztesztje, amely során kiderül, hogy ki hol áll. Aki csatlakozott az »Igazságmenethez« és nem hagyta még el az országot, könnyen »kieshet az ablakból«.

Az is érdekes, hogy Prigozsint miért pont Belaruszba »száműzték«? Az utóbbi időben Kijev a fehérorosz határnál állomásozó tartalékegységeket csoportosított át a frontra, amiből legalább három dologra lehet következtetni: nem várnak északról támadást, vagy az ukránokat nemsokára nyugati országok »békefenntartói« váltják fel, esetleg fehérorosz »önkéntes« egységeket telepítenek oda. Utóbbi valószínűségét növeli, hogy a globalista hatalmi központok nem adták fel egy minszki rezsimváltás gondolatát, így szükség lesz a Belgorod megyében az ottani orosz »önkéntesek« kiszorításánál tapasztaltot gyűjtött Wágner-zsoldosokra. Mellékhatásként Kijevnek az ukrán főváros védelmére arra a frontszakaszra kell az ellentámadásból csapatokat kivonnia, amit pont a közelmúltban tehermentesített.

A hétvégén a Nyugat is stresszteszt alá került. Miközben a globalista mainstream Putyin bukását vizionálta, addig a közvélemény a háború gyors befejezésében reménykedett. Mivel Oroszországban a jelek szerint nem lesz változás, a súlypont ismét a csatatérre helyeződik át.”

***

Nyitókép: Putyin és Prigozsin, Alekszej Druzsinyin / SPUTNIK / AFP