Magára valamit adó ember nem vállal közösséget a jellemtelenekkel, a társadalmat rombolókkal.
„Csodák csodájára a 13 díjra jelölt BLOKÁD című, közepesnél rosszabbul kivitelezett politikai kurzusfilm 6 katagóriában meg is kapta a Magyar Filmdíjat, attól a zsűritől, amelynek elnöke és tagjainak egy része a Színház- és Filmművészeti Egyetem politikai erőszakkal történt lerombolásában vállalt jelentős szerepet. És nem utolsó sorban az a Blokád című film tarolt a Veszprémbe kihelyezett filmszemlén, amelynek producere az a Lajos Tamás, aki a közpénzen alapítványivá transzformált Színház- és Filmművészeti Egyetemet irányító alapítvány egyik vezetője, politikai hátszéllel filmes nagyhatalommá lett filmoperatőr, producer.
Alább látni, hogy a Blokád által tarolt kategóriákban még kik és mely filmek voltak jelöltek. A teljes kontextusából nem kiragadható helyzet és az eredmény önmagáért beszél, nincs ezen semmi csodálkozni való – az történt, ami várható és előre borítékolható volt.
Nem is ezért írom ezt a posztot.
Hanem azért, mert az mégiscsak jelentős határpont a magyar kultúrában, hogy egy elsőfilmes rendező, Tősér Ádám – aki nehezen cáfolható politikai hátszéllel előz be nála érdemesebb másokat –, nem elégszik meg a filmje túlbecsültségével, hanem tettlegességre is ragadtatva magát a földre taszít egy a filmszakmában megbecsült filmkritikust – Csákvári Gézát –, csak mert az neki nem tetsző kritikát írt a filmjéről. Tősér nem csupán a földre lökte Csákvári Gézát, hanem – mint az az esetről tudósító beszámolókból kiderül – még további tetlegességgel is fenyegette: „Szétverem a pofádat!” – üvöltözte. Szerencsére az esetetnél jelenlévő filmesek megakadályozták a fenyegetés valóra váltásában.
(...) Azonban e vállalhatatlan történést követően mindenkit kollaboránsnak tartok, aki jövőre vagy az azt követő években részt vesz ezen a filmszemlén, amelyet a nemzetközi figyelemmel kísért és a külföldi szakemberek által is jelentős számban látogatott egykori Magyar Filmszemle helyén és helyett szerveztek ugyancsak politikai hátszéllel és erőszakkal.
(...) A jellemtelenség rendszere – NER – a jellemtelenek rendszere.
Magára valamit adó ember nem vállal közösséget a jellemtelenekkel, a társadalmat rombolókkal.”
***
Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Ha a düh-kór már nem elég, akkor a klasszikus, jól bevált veszettség is megteszi, vagy legalábbis egy variánsa. Ettől pedig a francia veszettek szinte szó szerint tépik szét egymást.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Az M1-nek értékelte az évet a miniszterelnök.
Palesztináért tüntettek.
