„hát ez is bekövetkezett: elment a számomra egyik, ha nem a legnagyobb kortárs író, Amerika krónikása, pontosabban a Gonosz legjobb ismerője, balladai és biblikus, hátborzongatóan erős, vesszőtlen szöveghullámok alkotója, aki végtelen pesszimizmussal, s hatalmas pontossággal ábrázolta az emberben meglévő rosszat, s ezzel együtt felmutatta a belé kódolt ártatlanságot – mindig reméltem, hogy
a világirodalom időtlen klasszikusaként
még megkapja az irodalmi Nobelt az erőszak legmesteribb ábrázolója, de azt hiszem, ez végül is teljesen lényegtelen: a fontosak a remekművei, az én szívembe legmélyebben a Véres délkörök, Az út és az Átkelés fészkelte be magát;
Isten nyugosztalja Cormac McCarthyt”
Nyitókép: AFP/Anadolu Agency/Pool