Két felkészült, alapos szakember, sajnos mind a kettő tehetségtelen – Friderikusz vendége Náray Tamás volt

„KÉT FELKÉSZÜLT, ALAPOS SZAKEMBER, SAJNOS MIND A KETTŐ TEHETSÉGTELEN – FRIDERIKUSZ VENDÉGE NÁRAY TAMÁS VOLT

Mindenről az Ágnes tehet, ő beszélt rá arra, hogy nézzem meg a YouTube-on kettőjük beszélgetését, hát majdnem végignéztem, de azért másfél óra még szünetekkel is sok. Szóval, azzal kezdeném, hogy emelgetem a kalapom mindkettejük előtt.

Friderikusszal kezdem, ő a televíziózásban mindent tud abból, ami engem soha nem is érdekelt: odafigyel a díszletre, a kellékekre, gondja van a fényre és a hangra, a legjobb szakemberek készítik számára a háttéranyagokat. Rajta kívül egyetlen embert, Forró Tamást ismertem, aki úgy tud feltenni kérdéseket, hogy azt se tudja, miről van szó, és ami számomra igazán lenyűgöző – legalábbis ezt mondják – saját maga vágja meg az anyagait. Ez azt jelenti, hogy óriási türelemmel szerkeszt, tudja, hogy mi a fontos és mi az, amit ki kell hagyni. Azt a laikusok számára jegyzem meg, hogy ez egyszerűen sziszifuszi munka. Szóval, ő szinte mindent tud a televíziózásról, amihez én hülye vagyok, csak az a kis apróság hiányzik belőle, ami viszont bennem megvan, a tehetség.

Én belátom, hogy soha nem érdekelt a díszlet, fogalmam sincs, hogy melyik a jó profilom, egyáltalán nem érdekel, hogy milyen a világítás, az se különösebben érdekel, hogy ki a műsorvezető társam. Nem elvi kérdés, hogy soha nem tettem fel a nekem megírt kérdéseket, mert én úgy gondoltam, hogy kérdezni én tudok, minden mással szakemberek foglalkozzanak. Ha bennem annyi alázat és szorgalom lett volna, mint Friderikuszban, vagy mondjuk a Frei Tamásban, már irodalmi Nobel-díjas lennék, de mint tudjuk, mindössze harminc jó-rossz (többségében persze jó) riport-és portrékönyvre futotta belőlem.

Ami Náray Tamást illeti, az Ágnes figyelmeztetett, hogy Náraynak óriási rajongótábora van és ha belekötök, kapok majd a pofámra rendesen. Azzal kezdem, hogy Nárayról én tényleg annyit tudtam, hogy divattervező és a Friderikusz be is vágott pár képet a kedvenc ruháiról. Azt kell mondanom, hogy mindegyik gyönyörű, azt hiszem, hogy egy igazi mestert ismertem meg a személyében. Ha valaki nem ismerné, mit takar a haute couture fogalma, ismerkedjen Náray munkásságával! Szeretném előre bocsátani, hogy amihez nem értek, ahhoz általában nem szoktam hozzászólni.

A festészethez valamennyit konyítok, amíg a lakásaimban volt üres fal, elég szép kortárs gyűjteményt hoztam össze. Nem azért, mert Kossuth-díjasok, de nagyon erős festményeim vannak Kokas Ignáctól és Sváby Lajostól, Dienes Gábortól, aki a barátom is volt, meg a tanítványaitól, Csáki Robitól, Csiszér Zsuzsitól.

Na most, Náray Tamás, a divattervezésről átnyergelt a festészetre, Friderikusz megmutatta pár képét, nagyjából tudom, hogy miről van szó. Az unokaöcsém frissen elkészült, méregdrága házában ugyanilyeneket láttam múlt szombaton, most keresgélem a szavakat, hogy az Ágnes ne üssön agyon. Na, szóval ezek olyan képek, hogy vannak rá vevők.

Náray Tamás könyveit tízezrével veszik, de a példányszám önmagában nem hoz izgalomba. Annak idején több, mint százezer példányban vették meg az erotikus tartalmú könyveimet, én mégis inkább a Dunagate-ügyről, a Bős-nagymarosi vízlépcsőről, a pszichiátria világáról, a szerencsejátékszenvedély(betegség)ről, vagy éppen az Omegás Benkő Laciról írt könyvemet kedvelem, pedig azok alig néhány tízezres példányszámban keltek el.

Ami az Ágnest illeti, tavaly nyáron ő beszélt rá arra, hogy a nyaralásra vigyek magammal egy Náray könyvet is, amit el is vittem és el is olvastam. Így utólag, nagyon komolyan azt mondom, hogy ebben a könyvben jók a mondatok, rengeteg benne a munka, én tényleg érdeklődéssel olvastam, mert én a tévében is szeretem azokat a filmeket, amikből megtudom, hogy hogyan készül a szusi, vagy miképpen szerelik össze a turbinát. Engem tényleg lekötött minden apróság, ami a varrodával, meg úgy általában Náray szakmájával kapcsolatos, de ahogy az ősrégi közhely mondja, Yehudi Menuhin is jól húzza, de az asztalnál meghal.

Na, szóval tavaly, amikor megjöttem nyaralásból, lediktáltam Ágnesnek, hogy mit gondolok Nárayról, az íróról. Aztán ez nem került fel az internetre, mert Ágnes Náray rajongó és féltette a Náray egészségét.

Most nem kezdek vitát, feltesszük a tavaly nyári szöveget. Értem én, hogy Friderikusz, meg Náray érzékeny, ezúton is puszilom őket, de azért van egy határ, amit nem kéne átlépniük! Ami mindkettőjükben szimpatikus az az, hogy mennyire fontos volt az édesanyjuk. Én még az anyámmal sem voltam jóban.

A 2022-es szöveg:

Említettem, hogy nyárra két vastag könyvet vásároltam, az egyik Nádas Péter Rémtörténetek c. könyve volt, aminek a tizenharmadik oldaláig küzdöttem el magam, a másik Náray Tamás könyve, a Volt egyszer egy varrodám, amelynek alcíme: …a valóságos regény folytatódik.

2022-ben helyénvaló megjegyezni, hogy a két vastag könyv tizenegyezer forintba került. Sajnos rossz vásárt csináltam. Nárayn átrágtam magam, mert piszkálta a csőrömet, hogy miért dicsérik annyit ezt az általam személyesen nem ismert, de ismerős polihisztort, akiről eddig is tudtam, hogy roppant sikeres és természetesen tehetséges divattervező, de kiderült, hogy ma már inkább festőművész, meg író. A hátsó borítón nagyon jó a fotója, ember nem gondolná, hogy már hatvannégy éves. Úgy látszik, be akarok nála vágódni, mert roppant hiú, úgyhogy mondtam is magamban, hogy lassan a testtel!

Ennek a könyvnek két fontos haszna van. Fontos dolgokat, meg kevésbé fontos dolgokat is megtudunk a divatszakmáról, illetve feketén-fehéren kiderül, hogy ahhoz, hogy jó könyvet írjál, nem elég az elszántság, a műveltség, az olvasottság, a szorgalom, de még a megtervezett mondanivaló sem. Nem árt, ha van egy kis tehetség, mármint az íráshoz. Na most, sajnálatos módon Náray Tamás nagyon sok mindenben lehet tehetséges, de az írás nem tartozik ezek közé. Ennek ellenére érdemes volt elolvasnom a könyvet. Mindig érdekelt a melegek világa, a könyv bepillantást enged két férfi párkapcsolatának alakulásába. Olvasás közben jöttem rá, hogy mennyire nem volt soha érzékem ahhoz, hogy irányítsak egy céget, illetve foglalkozzak az alkalmazottakkal. Náray Tamás éppen ezekben a dolgokban tehetséges. Ami neki nem megy, az azért van, mert úgy mutatja magát írónak, mint Kálomista Gábor producernek.”

Nyitókép: You Tube