Van még tehát megteendő út a magyar publicisztikai nyelv és szellemtörténet előtt.
Most, hogy megnéztem Bayer Zsolt blogjának néhány bekezdését, realizáltam, hogy félreértettem egyik szocializációs közegem, a hevesi körzeti, illetve hevesi, borsodi, nógrádi megyei futballbajnokságok korlátjánál állók intellektuális, retorikai mutatványait: csak most fogom föl, hogy miközben azt hittem ideges drukkerek fékezhetetlen indulatai költöznek hirtelen mondatokba, valójában közéleti véleményvezérek, írók, vezető publicisták alkottak ott minden egyes ítélet után.
Végzetes médiavakság, szerkesztői analfabétizmus mutatkozott abban, hogy nem töltöttem meg komplett publicisztikai köteteket a hallottakkal.
Ráadásul az alább láthatónál azért voltak unikálisabb hozzaszólások is, az egyik valahogy így hangzott: »Annyiszor elégíts ki szájjal (eufemizmus) kecskebakot, ahányszor elugatom ma neked, hogy édesanyád prostituált (eufemizmus) és a fülébe is belevertem.«
Van még tehát megteendő út a magyar publicisztikai nyelv és szellemtörténet előtt. A tempónk ígéretes.”
Nyitókép: Pető Péter Facebook-oldala