Becsüljük meg magunkat!

„A mostani zűrzavaros világban még nagyobb szükség volna a nemzettudatunk megerősítésére, az »együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség« Wass Albert-i igazság felismerésére, annak kimondására, hogy szívósabbak, okosabbak, többre hivatottak vagyunk a Kárpát-medence kétharmadát tőlünk koncként megkapó entitásoknál. Persze akkor leszünk igazán erősek, ha a nemzeti minimum megvallása valóban kiinduló alap lesz a csaknem 15 millió nemzettársunk mindegyikénél – világnézettől, politikai hovatartozástól függetlenül. Ha tényleg csak azt a pár gazembert kell kivetnünk és megvetnünk, akik tettlegesen rontottak rá a magyarságra az elmúlt évtizedekben. Gyurcsányok, Dobrevek, Molnár Csabák és a többi hazaáruló nélkül meg csak megleszünk!

Mielőtt fajgyűlölettel, sovinizmussal vádolnának, szeretném leszögezni: természetesen nem az egyes emberek között szeretnék etnikai alapon különbséget tenni. Hinnünk kell benne, hogy a nemzetek viaskodása nem torkollhat(na) az ellenfél személyes üldözésébe, megbélyegzésébe, meghurcolásába, pláne elpusztításába.

Ilyen módon nem vehetünk revansot. Ugyanakkor nem árt, ha megbecsüljük magunkat, tudjuk, hogy honnan jöttünk, kik vagyunk és mire voltunk képesek (más potyalesőkkel ellentétben) a történelem során! És persze azt, hogy mire lehetünk, leszünk képesek ezután.

Ezért hadd hívjam segítségül a PC-mentes magyar idők krónikását, a neves földrajztudóst, Magyarország (természetesen a Nagy-, azaz történelmi) első részletes leíróját és az első magyar bédekker szerzőjét, Hunfalvy Jánost. Ő ugyan a finnugor elmélet okán joggal és sokat bírált Hunfalvy Pál testvére volt, de ne feledkezzünk meg a történelmi tényről, hogy a Hunfalvy család a Habsburgok ádáz ellenfele volt, Haynau Jánost bebörtönöztette, Pált (igaz, végül megkegyelmezve) halálra ítéltette a szabadságharcban volt hősies részvételéért. Hunfalvy János Nagyszalókon született, a Magas-Tátra lábánál, a még a török időkben is Magyarország szerves és elválaszthatatlan részét képező Felvidéken, szász családban. Német anyanyelvét a reformkorban – Széchenyi hatására – magyarra cserélte, és teljesen magyar érzelművé vált.”

***

Nyitókép: Getty Imagey / Silvan Bachmann