Lélekrombolás: az Orbán-rezsim hatása a baloldali értelmiségre

„A lassan másfél évtizede a nyakunkon ülő és a magyar választópolgárok mintegy fele által újra megerősített önkényuralmi rendszert sokan sok szempontból elemezték. Én is – főképpen pszichológiai, szociálpszichológiai nézőpontból” – írja a Népszavában Rudas János szociálpszichológus.

Szerinte „másfél évtizede egyre szélesebbre nyílik az olló a magyarok legfelső 10 százaléka és a legalsó 10 százaléka között”, az alsó 10 százalék nehézségei, „az alulra beszorítottság, a kilátástalanság, a szegénység, a munka- és lakásnélküliség összefügg az alsó decilis (legalsó 10 százalék) olyan nehézségeivel, mint a visszaeső bűnözés, a családon belüli erőszak, a felfelé mobilitás csaknem teljes lehetetlensége”, valamint „az alkohol- és kábítószer-használatot is, tönkreteszik mind az egyének, mind a legalsó társadalmi rétegek lelkét”. És persze az új „nemzeti burzsoázia”, az „Orbán-rendszerhez igazodók” lelkét is tönkreteszi az állandó igazodás, meg hogy buborékban él. Mindemellett a jobboldaliak szerinte mindig másban keresik a hibát, például Brüsszelben, sosem magukban. És „az uralkodó rezsim megtanított arra, hogy minden bajunkért a kollégánkat, a kisfőnököt, a nagyfőnököt, az ügyintézőt, a háziorvost, a képviselőt, a polgit okoljuk.”

Nos, Rudas János tükröz. Ugyanis nem keresi a hibát a saját és buborékja világlátásában, ideológiájában. Például Rudas úgy nevezi önkényuralmi rendszernek az Orbán-korszakot, hogy közben kétszer is elismeri, hogy a többség odaszavazott (egyszer a választók felét, másszor hárommillió embert emleget).

(2002 után 2018 és 2022 produkálta a második és harmadik legmagasabb részvételi arányt hazánkban, és még sosem szavaztak egy pártszövetségre annyian szám szerint, mint 2022-ben. Az utolsó két magyar parlamenti választás részvételi arányszámai az aktuális nyugat- európai átlagnál némivel rosszabbak, a közép-európainál azonban határozottan jobbak).

Tudom, hogy a baloldalon nyakatekert elméletek szólnak arról, hogy lehet egy demokratikusan legitim kormány egyben önkényuralom is, hibrid rezsim, kompetitív rezsim, plebiszciter vezérdemokrácia, satöbbi, de ezek nem túl meggyőzőek. És itt jön a lényeg.

Valamiért az a hárommillió ember, a választók többsége úgy tapasztalja, hogy jobban él, mint korábban, hogy az Orbán-kormány többé-kevésbé jól intézi az ország ügyeit – vagy legalábbis jobban, mint amit az ellenzéktől várni lehet. Nyilván nincs hárommillió elkötelezett fideszes, de az az elmélet, miszerint választóit egyszerűen megvezette és becsapta a kormány, nyilvánvalóan téves, vallói részéről pedig önbecsapás.

Na most, Rudas János, amikor az alsó 10 százalék lelki bajairól értekezik, meg arról, hogy úgymond nyílik az olló, pár fontos szempontot nem vesz figyelembe. Az egyik az – és itt kifejezetten egyenlőségellenes leszek –, hogy a társadalmi különbségek másodlagosak. Elvégre egy egységesen szegény vagy egységesen gazdag társadalomban sincsenek nagy társadalmi különbségek. Amúgy az Egyesült Államokhoz vagy épp Nagy-Britanniához képest Magyarország egy egységesen középosztályos társadalom.

Ami a lényeg, az az, hogy akárhogy is gazdagodott a társadalom teteje, vajon jobb lett-e az alsó rétegeknek is, csökkent-e a mélyszegények száma. Márpedig az EU saját statisztikái szerint 2010-2020 között 1,6 millióról 800 ezerre csökkent, azaz megfeleződött a szegénységben élők száma Magyarországon. A baloldali értelmiségiek mantráival ellentétben a Fidesz nem nehezítette meg a szegény rétegek helyzetét, nem betonozta be őket a saját státuszukba, nem zárta el a boldogulás, felemelkedés útját előlük, hanem épp ellenkezőleg.

Ez nem jelenti azt, hogy megszűnt a mélyszegénység az országban, de csökkent a mélyszegények és szegények száma, és kinyílt számukra felfelé az érvényesülés útja, legalábbis könnyebb, mint korábban. Természetesen a baloldali szociológus és szociálpszichológus mindig tud találni olyan mélyszegény zárványokat, amelyekre ez nem igaz. 

Csakhogy „szegények mindig lesznek veletek”, mondja a Mester; és XVI. Benedek pápa is arra hívta fel a figyelmet, hogy nem a társadalmi olló a fő kérdés, hanem hogy tudjuk-e csökkenteni a mélyszegények számát. És persze, a sok lelki baj, ami a kilátástalansággal jár, bizonyára jelen van a magyar társadalomban is.

Az pedig, hogy másokban keressük a hibát, általános emberi gyengeség, ami teljesen független a politikától. Ezt amúgy Rudas is pontosan tudja, csak nagyon fel akarta spanolni magát az Orbán-rendszer ellen, ezért nem állta meg, hogy lükeségeket írjon ezzel kapcsolatban.

Rudas János foglya a társadalomtudományok öncsalásának. Ahogy a már általam többször idézett Christian Smith a szociológia szent küldetéséről szóló (tudományos) könyvében leszögezi: a szociológusokat „spirituális elköteleződések hajtják, egy spirituális projekt szolgálatában”. E projekt céljai pedig – teszi hozzá – egybeesnek az amerikai baloldal céljaival. A szociológia ugyanis elkötelezett „az emancipáció és egyenlőség víziója mellett, és minden emberi lényt meg akar morálisan erősíteni, mint autonóm, magát irányító” egyént, akinek joga van olyan identitást létrehozni, amilyet csak akar. Ez a szociológiai projekt nem az örökölt helyzet megőrzését tűzte ki célul, hanem épp ellenkezőleg: a bevett helyzet felborítása a célja. A szociológia tudományának hajtóereje „egy szekuláris megváltássztori, melyet a felvilágosodás, a liberalizmus, a marxizmus, a reformista progresszivizmus, a pragmatizmus, a terapeutikus kultúra, a szexuális felszabadítás, az emberi jogok, a feminizmus és hasonlóak fejlesztettek ki.”  Úgy tűnik, mindez igaz a szociálpszichológiára is.

Szerintem lélekrombolást a baloldali értelmiség művel, mégpedig saját magán, amikor belelovallja magát abba, hogy hazánk kilátástalan és szűk levegőjű hely lett, miközben a széles tömegek tapasztalata ezzel ellentétes. De ha az értelmiség a szűk toronyszobáiban rosszul akarja érezni magát, akkor rosszul fogja érezni magát. Belelovallja magát a depresszív spleenbe, és komoran maga elé bámulva, keresztbe tett lábbal cigizget a gangon.  

És nem lesz kapcsolata a valósággal, így hozzájárul a következő kétharmadhoz.