Hadd mutassam be szövetségesünket: Ausztriát!

Padlógázzal rongyolt neki sógoréknak a Politico, Ausztriát „Putyin alpesi erődjének” hordják el. Azaz: valakit ütnek, valakit kiutálnak, valaki Lisztet játszik a karmester által dirigált Radetzky-mars helyett. Ez napjaink magából kifordult külpolitikai világában

A Szent Lászlótól Nagy Lajoson és Bem apón át a lengyel-szovjet háborúig megannyi közös pozitív történelmi tapasztalat által összetartott magyar-lengyel testvériség most takaréklángon ég, miután Lengyelország a kiütéses ukrán győzelmet látja nemzeti érdekének, Magyarország pedig a mihamarabbi ukrajnai békét és kiegyezést az új európai békerendszerről.

Van ilyen – nem siránkozni kell ezen, hanem kölcsönösen vigyázni a szánkra, hogy a magyar-lengyel barátság szétrombolására ácsingózóknak ne szolgáltassunk muníciót. Nem a magyarokkal vagy a lengyelekkel van a baj, hanem a történelmi helyzettel, az pedig köztudottan változékony.

De mikor a lengyelek szemében időlegesen felértékelődik egy másik speciális kapcsolat –az ukrán, lelkük rajta –, nekünk is érdemes észben tartanunk: mi is bírunk egy másik pozitív értelemben speciális kapcsolattal, amely minden hullámvölgye ellenére pont olyan értékes, mint a lengyel-ukrán viszony. Ezt a kapcsolatot magyar-osztrák sógorságnak hívják, és épp a béke iránti törekvés kölcsönöz neki új glancot.

A Politico Ausztriát szapuló elemzésében nem kertel: „Brüsszelben az a félelem, hogy idővel Európa földrajzi szívében a Magyarországot és Ausztriát tartalmazó Oroszország-toleráns zóna kialakulhat és terjedhet” – írja az Európai Bizottság szócsöve. Jól beszélnek. Igen, ez a cél, bár hogy ez a zóna „Oroszország-toleráns”-e vagy sem, az a k. u. k. lőtéri kutyát sem érdekli.

Az a cél, hogy két békepárti ország – egy gazdag és egy bátor – felmutasson egy alternatív Európát arra az időre, mikor a kontinens országai elkezdenek belefáradni egy orosz és ukrán szempontból egyaránt értelmetlen és megnyerhetetlen háborúba.

Mert mi Ausztria bűne? Az, ami a miénk, csak meghosszabbítva Kitzbühelig. Orbán Viktor a háború kitörése előtt merészelt Moszkvában járni, Karl Nehammer osztrák kancellár meg áprilisban, Bucsa után. Magyarország azért kezdett orosz gázt venni, mert a szovjetek úgy döntöttek, Ausztria meg 1968-ban azért, mert ő maga úgy döntött. Magyarország magának hoz orosz gázt, az OMV mindenki másnak is.

Magyarország külügyminiszterét egy darab Barátság érdemrendért feszítik keresztre, a 21. századi Ausztria kancellárjai közül három – Wolfgang Schüssel, Alfred Gusenbauer, Christian Kern – a Ballhausplatzról közvetlenül az oroszoknak ment dolgozni, számtalan miniszterrel együtt. Oroszország magyarországi befektetései jelentéktelenek, Ausztriának 2014 óta Oroszország a második legnagyobb befektetője. Az OTP a kijárat felé nézegetve szerénykedik az orosz piacon, a Raiffeisen a legnagyobb Oroszországban működő külföldi bank.

Nincs ezen mit szépíteni: Ausztria pont annyira nem hisz a szankciókban, az Oroszországról való teljes gazdasági leválásban és működő gazdasági kapcsolatoknak a konkrét semmiért való feláldozásában, mint kis hazánk. Legfeljebb szebben beszélnek róla, meg kevesebbet vétóznak – igaz, nem is kell az uniós pénzekért nagy politikai játszmákat bonyolítaniuk, könnyebb az ember dolga, ha maga szabhat az Európai Bizottságnak szupermérföldköveket.

A napnál is világosabb, hogy a béke pártján Ausztria a természetes szövetségesünk. Mi sem jobb bizonyítéka ennek, hogy azok, akiknek a kudarcos osztrák covid-politika idején Ausztria labor volt, most undorodva fordítják el tőle a fejüket. Nekünk épp ezért van itt az ideje odafordulni: azt kell lemásolni, amit az osztrákok jól csinálnak, nem azt, amit elszúrnak. Ausztria a magyarok számára egyen-egyenként és testületileg is támasz, tartalék, B terv – kinek egy parndorfi mellékállással segít, kinek a szövetségével, ha a V4-ben valami épp nem jön össze.

Hiába süketel bárki is arról, hogy egy NATO-tagállam nem viselkedhet úgy, mint egy semleges – amíg a NATO nem áll háborúban, az EU egy semleges és egy NATO-s tagállama között a világon semmiféle különbség nincsen.

Amit Ausztriának lehet, azt lehet nekünk is. Csak kapaszkodjunk össze szorosan, határátkelőinkre és embercsempészeinkre szorosan odafigyelve. Tegyük azt, amire a magyar alkatilag kevéssé alkalmas, de a lengyelekkel szebb időkben mégis sikerült: lépjünk egyszerre. Csak át kell nézni a határon, hogy lássuk, mennyire megéri. Ausztria-Magyarország ma az ész és béke szövetsége. Éljünk vele!

Fotó: Osztrák táj (Hans-Peter Merten / Robert Harding Heritage / robertharding via AFP)